2009. szeptember 6., vasárnap

Laci első meséje



Pár éve újabb kisbolygót fedeztek fel a Hiromi rendszerben, ahol eddig
5 bolygót ismertek. Az új kisbolygó a Midori nevet kapta. Midori a
Hiromi rendszer egyik nagybolygójáról, Hanáról vált le. Pályája még
most is e-bolygó körül mozog, amely valami különleges okból kifolyólag
nagyon erős vonzódással bír számára. Hiába él külön életet -már
amennyire egy kisbolygót élő organizmusnak lehet tekinteni- folyton
folyt Hana árnyékában található. A rendszer többi bolygójának azóta
kevesebb jut Hana ragyogásából.

Történetünk erről a kisbolygóról, és a felszínét benépesítő különleges
lakóiról szól. Midori felszínének kétharmadát sűrű, szinte
áthatolhatatlan erdőségek borítják. A maradék egyharmadon síkságok
váltakoznak kisebb, nagyobb dombokkal. Ahogy az erdőből kiérkezünk az
északi síkságon átkelve egy újabb, kis erdősáv után két ovális forma
tavacskához érkezünk, amelyek csodálatosan tükrözik vissza Hana
ragyogását. Aki belenéz ezekbe a tavacskákba, lelke legmélyére
tekinthet általuk. A tavacskák metszéspontjánál egy kétkráteres
vulkán magaslik. Rajtuk keresztül lélegzik a bolygó. Tovább haladva
dél felé egy rejtélyes barlangrendszer található, amelyet hatalmas
mészképződmények szegélyeznek kétfelől. Ebből a barlangból időnként
félelmetes dörgedelmek törnek elő. A kisbolygó lakói időnként
megjelennek a barlang szájánál, ahol rituális áldozatot mutatnak be a
bolygó szellemének. Nem volt egyszerű dolog kideríteni mivel lehet a
bolygó felszíne alatt rejtőző szellemek szörnyű éhségét csillapítani,
mivel akármit nem fogadtak el ezek a válogatós, kényes ízlésű
szellemek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az áldozatul szánt
állatok májával időlegesen kielégíthető állandó éhsége. Elhagyva azt a
barlangot kelet és nyugat felé egy-egy barátságos dombság található,
melyet megmászva két ernyőszerű kisbarlanghoz jutunk. Ez a szerelmesek
kedvenc találkozó helye. Amit a két barlang-nyílás egyikébe
belekiáltanak, az eljut a szellemekhez, akik ha jó kedvük van,
teljesítik a szerelmesek legtitkosabb vágyait is. Mögöttük rögtön az
áthatolhatatlan erdő-rengeteg kezdődig, amely körbefut a bolygón,
egész az északi síkságig.

Sokféle lény népesíti be ennek a kisbolygónak a felszínét, köztük
olyanok, amelyek csakis ezen a bolygón találtak maguknak élőhelyet. Ők
Fantáziaország lakói, a bolygó igazi urai. Vezetőjük egy nagyon bátor
kis királynő, aki semmitől sem retten vissza, bátorsága már-már
vakmerőséggel határos. Azt beszélik személyében a bolygó szellemei
keltek életre.

Fantáziaország kicsiny lakói az erdő szélén, az ernyőszerű barlangok
alatt laknak. Itt védve vannak a síkságot érő erős sugárzástól, de az
erdő sötét titkaitól is, amelynek a mélyére csak ritkán merészkednek.
Ha azonban találkozni szeretnének egymással e-kettős ország, a
Keleti-ernyő és a Nyugati-ernyő lakói nincs más választásuk, mint a
rengeteg erdőn általkelni.

Ebben a hatalmas erdőben félelmetes lények élnek, akiknek az
eredetéről semmit sem lehet tudni. Egyszer csak megjelentek, és azóta
folyamatos harcban állnak Fantáziaország lakóival. Ők az erdő
vámszedői. Ameddig nem jelentek meg a bolygón ezek a szárnyas
szörnyek, az erdő is barátságos helynek számított. A szellők lágyan
lengették a dús növényzetet, amelyet csak pár helyen tarkított kis,
kör alakú tisztás. Ezek szent helyek voltak Fantáziaország lakói
számára. Egy idő óta azonban többen is eltűntek a két országrész lakói közül,
miközben az erdőn keresztül vezető karavánúton átkeltek, amelyet
Fantáziaország lakói csak a nagy választóútnak neveztek.

Ahogy a rejtélyes eltűnések elkezdődtek, a Keleti és a Nyugati-ernyő
urai elhatározták, hogy megkockáztatva a síkságon való átkelést,
felkeresik kis királynőjüket, aki a tavak között, a kis erdősáv
közepén, a nagy vulkán tövében lakik, és tőle kérnek segítséget. Fel
is kerekedtek rögvest, és küldöttségeket menesztettek királynőjükhöz,
aki a bolygó, azaz Midori nevét viselte születése óta, mivel úgy tartották róla, hogy ő a bolygó szellemének a gyermeke.

Midori örömmel fogadta a követeket, akik ellátták a két ország
legfrissebb híreivel. Amikor azonban rátértek jövetelük céljára,
elfelhősödött Midori örökvidám tekintete is. Tudta, hogy ezt a harcot
neki kell megvívnia. Felvértezte magát, erőt gyűjtött Hana
ragyogásából, amelyet a két tó tükréből merített. Ezután elindult az
északi síkságon keresztül a rengeteg erdőbe, hogy megkeresse a
félelmetes idegen jövevényeket.

Ezek a lények parazitaként élnek a bolygókon. Ahol egyszer
megtelepednek szinte lehetetlen vállalkozás kiirtani őket, úgy
elszaporodnak, elszemtelenednek. Hat lábuk közül néggyel kapaszkodnak
az erdő indáin, kettővel megragadják gyanútlan áldozatukat, majd
csáprágóikkal feldarabolva fogyasztják el.

Midori jól megszervezte kis csapatát, amelyet a két ernyő alatt lakók
legelszántabb harcosaiból válogatott maga mellé. Kivárták a
legalkalmasabb pillanatot, amikor a bolygó az erdő felőli oldalával
fordult ragyogó Hana felé, így annak ellenállhatatlan fénye
bevilágított a sűrűség legmélyére is. Ezután láncba állva átfésülték a
rengeteget, és ahol csak a szárnyas lénnyel találkoztak, lándzsájuk
hegyére tűzték őket. Az erdő azonban olyan hatalmas volt, és olyan sok
volt az ellenség, hogy bármennyit is fáradoztak, a szárnyas szörnyek a
legsűrűbb erdő mélyén elhelyezett petékből mindig kaptak utánpótlást.

Midori ekkor taktikát változtatott, és különböző varázslatokkal
hatalmas özönvízzel árasztotta el az erdőt, amely lemosta a fákon
csimpaszkodó lényeket. Miután levonult az áradat, gyógyfüvekből
készített páccal vonták be a fákat, hogy az utánpótlást jelentő peték
fészkeit is elpusztítsák. Ezeket többször is megismételték, végül
sikerrel jártak, az idegenek elhagyták a bolygót, a Hiromi rendszer
más bolygóira telepedtek át...

2 megjegyzés:

Alma írta...

MÉG!Könyi!

ixchel írta...

Jön még...este felteszem a következőt.