Orros, a törpe

2012-02-11T07:47:00.001+01:00

Hónapok óta nem álmodtam egy normálisat, most meg kettőt is egymás után. Végre.
Ma éjszaka azt álmodtam, hogy egy család jött megnézni a házunkat. Kimentünk a gyömrői tóhoz és ott úszkáltunk, de nem a strand részen, hanem a tó horgászós felén, ahol sokkal szebb, kicsit elvadultabb. Már törölköztünk, beszélgettünk, mikor ébresztett a telefon.

Az egyik kolléganőm a Van egy helyben masszíroz, ő mesélte, hogy csütörtökönként van közös meditáció és minden hónapban egy szombati napon nyílt nap, mikor ingyenes a masszázs, kineziológus, stb. , csak előre be kell jelentkezni. A következő ilyen nyílt nap március 10.-én lesz.

Reflexiók

2012-01-31T21:18:00.001+01:00

VIII.kerület, Víg utca. Bevallom, meglepett.

Mákos bonbon

2012-01-30T15:52:00.000+01:00

Bonbonkészítési mániám újabb szüleménye a mákos bonbon. A Keleti melletti boltban már csak fehér csokit találtam, úgyhogy a nem túrós desszertet csináltam, ahogy terveztem. Darált mákot pirítottam 3:1 arányban cukorral, egy kis citromhéjat reszeltem bele és annyi tejjel kevertem össze, hogy jó sűrű legyen. A fehércsokis szivecskékbe egy kis CBA-s, majdnem házi minőségű baracklekvár fölé ezt töltögettem. Nem azért mondom, de egyszerűségében is klassz, ahogy a behízelgően édes fehércsokit pont kiegészíti ez a savanykás-fanyarkás íz. Már megint nem fényképeztem. Ja, 10dkg csokiból 18 szívecske lett.

Az ékszerek

2012-01-28T21:33:00.002+01:00

         Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
                   testén sok zengő ékszerével várt rám,
                   hódítóbban, mint a mór rableányok
                   a gyönyörök Ezeregyéjszakáján.

                   Fülönfüggők, karperecek, nyakláncok:
                   a drágakő s a nemesfém zenéltek,
                   s én megszédültem, mert mindent imádok,
                   ahol a csengés elvegyül a fénnyel.

                   A pamlagon engedte, hogy szeressem,
                   s mosolygott, ahogy karjai közt tartott,
                   s mohó szerelmem, akárcsak a tenger,
                   ágaskodott és rázta, mint a partot.

                   Szemével rajtam, készséges vadállat,
                   új pózokat talált vágyunk hevében,
                   és odaadást kevert bujasággal,
                   hogy változatainktól nőtt a kéjem,

                   s karja, csípője. Olajsima combja,
                   haja, mely arcához hajolt keretnek,
                   dereka, mintha hattyú nyaka volna,
                   hasa s melle, szőlőmben dús gerezdek;

                   talán mindez Rossz Angyal praktikája
                   volt ellenem, csak hogy megfosszon lelkem
                   egyensúlyától, ki kristálysziklára
                   kapaszkodtam, hogy szívem nyugtot leljen;

                   és mintha Antiópé csípőjére
                   emelné egy ephébosz felsőtestét
                   s öle, mit domborműnek tárt elébem,
                   és ajka, min fénylett a finom festék.

                   A lámpa elhatározta: kilobban,
                   nem világolt, csak a kandaló lángja,
                   s ahányszor felkapott, vad sóhajokkal
                   vért öntött el húsán, mely csupa ámbra.

Baudleaire

Dopping

2012-01-28T21:24:00.000+01:00

Ugyan a TV-ben látott filmek 95%-án 10 perc után elalszom, van egy-kettő, ami igazán mély hatást gyakorolt rám. Pl. a K-Pax, abból is egy jelenet, amiben Kevin Spacey héjastól habzsol be egy banánt és elégedetten állapítja meg, hogy a földi gyümölcsök milyen zamatosak. Ha erre gondolok, mindig eláraszt a létezés öröme és akármilyen rossz kedvem van, erőre kapok.

2012-01-18T05:52:00.001+01:00

Szállingóznak a félévi bizonyítványok. Mondhatnám: alacsonyan szállnak a bizonyítványok, de ez csak félig-meddig igaz, mert Almáé és Dórié megint szép lesz. Zsófi agyongyötört ellenőrzőjét így kaptuk vissza az osztályfőnöktől, szép piros, ropogós borítót öltve. (Nem egyszer szóltam neki, hogy vegyen új ellenőrzőt.)

Dolce vita

2012-01-16T13:14:00.000+01:00

Jelentem, új mániám van kialakulóban, a bonbonkészítés. Öt éve, mikor még a helyembe hozta a Plus a finomabbnál finomabb csokikat, az extra minőségű kakaóport, mikor nem zengett a média a kakaóbab-cserjék és a klímaváltozás összefüggéseitől, a házi bonbonkészítés kuriózumnak számított, cseppet sem érdekelt ez az egész. Most, hogy már nyilvánvaló, hogy nemcsak karriert, tisztességes megélhetést, de még egy elfogadható mellékjövedelmet se alapozhat az ilyesmire az ember, máson se jár az eszem, mint a csokifajtákon, na meg hogy mivel töltsem meg a kis csokikapszlikat.
Első "művem" egy tejszínes-étcsokis bonbon, fehércsokis-narancslikőrös töltelékkel. Fényévekkel finomabb, mint a boltban kapható desszertek, de azt hiszem, ilyet többé nem fogok készíteni, mert az én ízlésemhez képes túl édes lett. Hűtőből kivéve finom, szobahőmérsékleten kifejezetten geil. Vagy gejl, ki hogy írja.
A receptet leírom, később még tanulságos lehet.

A csokirétegből nem csináltam hiúsági kérdést: vettem egy 20 dkg-os 50valahány százalékos tejszínes étcsokit és gőz felett megolvasztottam. Addig kevergettem, míg olyan jó fürdő-hőfokú lett, szerintem ez olyan 40 fok körülinek felel meg. Akkor fogtam a szilikonformákat és eleinte ecsettel kenegettem be csokival, majd kanállal töltögettem tele, kicsit vártam, majd kiöntöttem a felesleget. Mindkét verzióval ugyanolyan jó lett a falvastagság, bár egy lyukasat azért sikerült alkotni (de elfogyott az is).
A hűtőbe tettem a formákat és elkészítettem a rendkívül bonyolult krémet:

30dkg fehér csokit (Schogotten) felolvasztottam, belekevertem
5dkg teavajat
5ek habtejszínt
2-3ek narancslikőrt
és jó alaposan addig kevergettem, amíg ez is olyan 40 fokosra hűlt.
Megtöltöttem az időközben megszilárdult csokikapszlikat, ismét hűtőbe tettem, kb. negyedóra múlva bevontam a tetejüket csokival és egy-másfél órára ismét hibernáltam a társaságot.

A töltelék bazi sok lett, még 15-20 db-ra elegendő lett volna, amit a végén elnyalogattak a gyerekek. Persze nem veszett kárba. Tanulság, hogy legközelebb vagy reszelt narancshéjat, vagy valami más fanyar, vagy savanykás összetevővel kell még dúsítani, hogy egyensúlyban legyen. Fahéj?

A lét elviselhetetlen könnyűsége

2012-01-14T20:12:00.001+01:00

A legjobb film, amit házastársi hűség témakörében láttam.

Csitt

2012-01-10T22:50:00.002+01:00

Felesleges nyafogásnak tűnhet, de egyelőre le kell szögezni: rettentően magamnak való lettem és nem könnyű ezen változtatni. Laci időről-időre berzenkedik, hogy mindent a blogomból kell megtudnia, vele semmit nem osztok meg a napi gondokon, problémákon kívül. Na meg a jótanácsaimat. Ha belegondolok, hogy milyen keveset írok ide, azt is szinte csak tőmondatokban, még égőbb az egész. Írásban még csak-csak összerak az ember egy-egy értelmes mondatot, de hogy adjak azonmód kóstolót abból a fortyogó üstből, ami belül van? Sosincs kész, mindig változik. Talán pont ezért kellene beszélni, megbeszélni, hadd öntsön legalább valami kezdetleges formát, amin gondolkozom, aztán ráérnék sorjázni, cizellálgatni, vagy akár újraolvasztani, ha kiderül, hogy nem működik vagy uncsi.

Csík

2012-01-05T20:53:00.000+01:00

Most megint baromira szubjektív leszek. Miért ne?

Jó ideig nem nagyon tudtam mit kezdeni a Csík zenekarral. Sok volt nekem. Mostanában viszont azon veszem magam észre, hogy dalonként fedezgetem fel magamnak a munkásságukat. Harapok egyet és elnyamnyogom, és valahogy rögtön a részemmé válik, rólam szól. Ez a Csík János, ez valami nagyon intenzív figura, valami nagyon OLYAN. Igazából akkor kezdett szimpatikus lenni, mikor az Én vagyok az, aki nem jó c. dalt elénekeltette a Kiss Tibivel. Ha létezik terápiás nóta, akkor ez az.

2012-01-01T11:57:00.001+01:00

Van nekem egy drága, pufók védőangyalom, aki 8-10 évente megjelenik és megmenti az életem. Kb. egy hete lettem először rosszul: hajnalban görcsölni kezdett a hasam, nem gyengén. Azért bementem dolgozni, lerendeztem a legsürgősebbeket és haza kéredzkedtem. Itthon megittam két Unicumot (Laci előrelátása: tudja, hogy ez mindig segít) és jobban lettem. Aztán jött a karácsony, semmi bajom nem volt. Kedden délután megint kaptam egy kis ízelítőt, bár aznap eleve léböjt-napom volt , azért semmit hányni is sikerült. Szerdán megint jobban voltam, a munkahelyemen ettem egy sajtos kiflit és még mindig semmi bajom nem volt. Este, mikor hazajöttem, ettem egy kis levest, meg zöldbabfőzeléket. Na, hajnalban már éreztem, hogy nem ereszt a kórság, de arra nem gondoltam volna, milyen fájdalmakat kell átélnem az elkövetkezendő 36 órában. Leírhatatlan görcseim voltak, néha megszakítva egy-egy kiadósabb hányással. Ráadásul Laci is pont dolgozott, ő se tudott volna segíteni, a gyerekek istápolgattak itthon. Másnap 11 körül úgy döntöttem, elég volt, kihívtam az orvost, aki adott egy bika adag fájdalomcsillapítót, meg jótanácsokat, mi mindent szerezzünk be a patikából. Nagyon aranyos volt egyébként, 5 perc alatt kiért, alaposan megvizsgált. Laci gyorsan elküldte Almát a maradék készpénzünkkel a gyógyszertárba, ő meg itthon maradt engem pátyolgatni. Szegény, már hetek óta ez van, először a visszérműtétem, most meg ez a nyavalyás vírus és ő mindig olyan türelmes és gondoskodó. Kapcsolatba lépett Brigivel , onnantól kezdve távgyógyászatilag voltam kezelve másnap reggelig, de tényleg, óránként érdeklődött, hogy vagyok. Hát, a gyógyszerek ellenére elég szarul voltam, a diagnózis erősen hajlott egy jó kis ileus felé és rohamosan száradtam ki. Mikor Brigi megjött, kaptam tőle egy szép kis branült, másfél liter folyadékot, fájdalomcsillapítót. Ez annyira jót tett, hogy este már szinte teljesen jól voltam. Mi lett volna, ha Brigi nem tudja bébiszitterre bízni Zolikát, vagy bármi más miatt nem tud segíteni? Bevittek volna a László kórházba, mert ugye hányás, hasmenés. Szilveszter, ügyelet, kevés nővér, ki tudja, hány és milyen súlyos beteg mellett. Így meg a saját kanapémon fekve lettem ellátva, a saját wc-mre jártam ki, a saját családomat kergettem az őrületbe. Na jó, ezt nem. De azért jó, ha van az embernek egy saját védőangyala. Aki még kocsonyát is hozott.

2011-12-24T10:31:00.002+01:00

20

2011-12-21T10:16:00.006+01:00

Na, ez a baj, ha utólag írogatom be a szöveget a képekhez : jön a bénázás. Ezt a huszadik házassági évfordulót mégse akartam szó nélkül hagyni, annyira nem semmi volt ez az év.

Annyi mindentől meg lehet ijedni: veszett kutyától, hirtelen elénk vágó autótól, lidércfénytől, bármitől. De egy számtól? Ami előtt és után is csak egy szám jön: tizenkilenc és huszonegy. Mi mégis kishíján félrekaptuk a kormányt, ha folytathatom ezt a kissé erőltetett hasonlatot. Nem egyszerű nyáron vagyunk túl, de megérte elgondolkozni azon, hogy van-e még valami, ami összetart minket a közös gyermeknevelési "vállalkozásunkon" (ami nem is kevés), devizahitelen, megszokáson túl - tényleg egymással akarunk-e élni életfogytig? Mint amikor a vér centrifugálás után szétválik plazmára és alakos elemekre, és rácsodálkozik az ember, hogy lehetett ez valaha élő egész, mi elegyítette ezt a két merőben más anyagot? Csak a tapasztalat hitetheti el, hogy az egyik kiegészíti a másikat. Ami szétvált, nem forr össze, az alapoktól kellett letisztázni magunkban, hogy mit, kit akarunk. A rám várakozó összes életek sokaságából már jó régen kiválasztottam azt, amit élek, és nem csak magamnak. Meg ezt az embert, akivel együtt raftingolunk mindenféle hullámhegyeken és völgyeken már húsz éve, és akit nem tudok megunni, mert nem hazudik. Inkább megyek vele bármilyen alvilágba igazán, mint hogy tündérmeséken ringatózzam.

2011-12-18T15:06:00.003+01:00

Ritka melankolikus, sőt: szentimentális hangulatban vagyok, pedig lenne minek örülni. Például: olyan jól vagyok, hogy ma már tornázni is bírtam. Vagy: tegnap volt Ákos szalagavatója és minden rendben volt. Kicsit összehányva jött haza reggel, de hát mikor karmoljon be az ember, ha nem éppen ilyenkor. (Előtte hencegett nekem délután, hogy bármiből bármivel bármennyit ihat, nem lesz rosszul tőle, nem is érti, hogy lehet ez:) Persze a szalagavatóval hivatalosan is elkezdődik az érettségire készülődés időszaka, utána meg ott a nagy Élet, ezen belül a férfivilág a maga törvényeivel, kőkemény helytállás, stb. De nem csak ez, hanem egy csomó lehetőség, mert még fiatalok, jaj, de fiatalok.

Nekem meg az egyik legjobb barátom és kollégám elmegy az NNI-be dolgozni és nem kéne, de mégis szomorú vagyok, mert nem fogunk már együtt kávézni meg pletykálni reggelente és nem fog a hülyeségeivel traktálni meg az agyamra menni. Hát komolyan, már attól is ideges leszek, ahogy arra a begyepesedett FIDESZ-imádatára gondolok, micsoda majom, Úristen. Mégis a legjobb barátom volt abban a lepukkant Tolnaiban és az egyetlen, akivel úgy istenigazából el tudtam beszélgetni, mert valamilyen volt, igazi, színes egyéniség, úgyhogy nem kis önzés részemről, hogy azt szeretném, hogy maradjon. Meg azt is, hogy menjen a picsába. Minél messzebb, annál jobb.

Édes november

2011-11-25T22:43:00.000+01:00

Jó régen nem írtam.

Több új szórakozásom is van . Az egyik egy könyv, amit szülinapomra kaptam: Különös történetek különös elméknek. A vonaton szoktam olvasgatni: két-háromoldalas szösszenetekben meséli el 10-15 szereplő hol párhuzamosan, hol egymást keresztezve futó történetét. A mottója: vagy meggyógyít, vagy az őrületbe kerget. Teljesen őrült sztorik olyan emberekről, akik fogják magukat és hirtelen más irányt adnak az életüknek, vagy valami tragédia, vagy nagy sokk éri őket és muszáj az új helyzetben valamit alakítani. A kritikus pillanatokban mindig megjelenik egy lény (talán angyal, talán gyógyító), aki elmondja a tutit. A fejezetecskéket egy-egy kis tanulság, vagy öngyógyító gyakorlat zárja le, amit egy ilyesmi szituban érdemes átgondolni. Nem nagyon szeretem az ilyen könyveket, mégis tetszik. Egyrészt: a humora miatt. Másrészt meg a perspektívaváltás miatt, amit a történetek olvasása közben élek át. Köszi, Tünde!

A másik: Laciék elkezdték tartalommal feltöltögetni az audioland.hu-t. Nem mintha eddig nem lettek volna benne cikkek, csak valahogy lassacskán csordogáltak. Nem zárkóznak el az elől, hogy én is írjak bele koncertajánlókat, CD-ismertetőt, zenetörténeti cikkeket, stb. Teljesen felvillanyozott, hogy valami értelmes témáról is írhatok, úgyhogy a magam nyugdíjas éticsiga tempójában elkezdtem összeszedegetni az anyagot valamihez, ami régóta érdekel: a kasztrált énekesekről. Mivel nincs pénz, nincs határidő, tulajdonképpen ráérek, mégis valamiféle keretet ad, hogy ne szóródjon annyira szét a figyelmem, úgyhogy roppant hasznos.

Ami a legnagyobb örömet és megnyugvást adja mostanában számomra, hogy elkezdtünk kirándulgatni Lacival a Pilisben. Egyelőre két túránk volt, amint a facebookon is látható: a Kevély-hegy és a Holdvilág-árok és környéke. Ha eljön a tavasz és kicsit hosszabbak lesznek a nappalok, messzebbre is merészkedhetünk. Ezt a két túrát kedvcsinálónak szántuk, de önmagukban is szépségesek és élvezetesek voltak. Ilyen szép szülinapi ajándékot már régen kaptam. Ez tényleg az én évem.

2011-11-07T13:03:00.001+01:00

Ma megvettem a Bennünk élő istennők c. könyvet, amit ajánlottál, Tünde. Hazafelé menet befejezem a Hamis Nérót és jöhet az öntudatra ébredés.

2011-11-05T17:21:00.004+01:00

Jön a sötét, hideg tél, és én már előre rosszul vagyok a menzesz előtti hisztiktől, amit mi hárman művelhetünk esetleg hónapról-hónapra. Hogy ne legyek csíra, vettem egy csíráztató tálat, meg magokat. Már ott ázik a retek és a lepkeszeg-mag.
Ilyen kis hasznosak:
Retekmagcsíra:

természetes antibiotikum
több hőt termel, mint a kifejlett retek, elősegíti a felesleges nyálka eltávolítását, egy tisztító folyamatot indít el
kiüríti a bélférgeket
tisztítja a légzőszerveket, nyálkahártyát, ezzel csodálatosan gyógyítja a megfázást, homlok-, orrmelléküreg dugulást, szamárköhögést, lassan elhúzódó asztmát
pakolást is lehet készíteni, csökkenti a reumás fájdalmakat (összeturmixolt csírát liszttel elkeverni)
készíthetünk lábfürdőt, enyhíti a fejben vértolulást
a bélflóra szereti a retek anyagait, rothadás gátló és antiszeptikus hatású
kis mennyiségben étvágygerjesztő
hatásos vizelethajtó, erősítő
húgyvezeték, húgyhólyag, vese- és májtisztító
segít egyes vese- és epekövek eltávolításában, beleértve az epehomokot is
magas foszfáttartalmú vegyületei tisztítják, szépítik a bőrt, elmulasztják a pattanásokat

A görögszéna egyike azon gyógynövényeknek, amely a legrégibb korok óta szolgálja az ember egészségének megőrzését. Gyógyászati értékét az indiai, egyiptomi, görög, kínai népi- és tudományos gyógyászatban kiemelkedőnek tartják, fogyasztása ezen országokban általános.

A világ fejlett országaiban, az utóbbi években kiemelkedő figyelem övezi. Sajnos Magyarországon eddig kevés információ jutott el a fogyasztókhoz; gyógy- és táplálkozásbiológiai hatását nem ismerik.
A Földközi-tenger vidékén, Nyugat-Ázsiában honos egyéves növény, amelyet már az ókor óta termesztenek. Magról szaporítják. Széltől védett, napos helyet igényel. Talajban nem válogatós. Tavasszal vetik 20-25 cm sortávolságra. Magja: 4-5 mm hosszú, kemény, vízben erősen duzzadó (a magas nyálkatartalma miatt).
A növény magja képezi a drogot - a magyar gyógyszerkönyvben nem, de a legtöbb európai, mint például a svájci és az osztrák gyógyszerkönyvekben hivatalos drog -, amelynek szaga jellegzetes, az ánizsra emlékeztető ízű, aromás, keserű.
A görögszénamagot elsősorban állatgyógyászatban használják, de újabban elterjedt a humán gyógyászatban is. A magnak rendkívül sok gyógyító hatása van.
Értékes, biológiailag aktív hatóanyagait feltáró tudományos kutatások különösen az alábbi kémiai összetevőire, azok fiziológiai hatására hívják fel figyelmünket: 45-50% carbohydrátot, 30% fehérjét, mely különösen gazdag aminósavakban; 8% olajat; ásványi anyagokat (kalcium, magnézium, foszfor); mikroelemeket (szerves vas, szelén, szilícium kiemelten fontos), természetes szteroidokat; A, B, C és D vitamint tartalmaz.
A görögszénamag fogyasztása kedvezően hat a szoptató kismamák tejelválasztására. Természetes szteroidjai kedvezően befolyásolják a menstruációs ciklust. Jó hatású a menstruáció előtt jelentkező tünetek (PMS) enyhítésére, csökkenti a változókori panaszokat (menopauza), mérsékli a depresszió tüneteit. Hatásos lehet a vérszegénység, az ásványi anyag hiány kiegészítő gyógyítására.

Étvágyjavító, emésztést elősegítő, gyulladáscsökkentő hatása alkalmassá teszi a betegség következtében legyengült szervezet erősítésére. Antidiabetikus, koleszterinszint csökkentő hatását klinikai vizsgálatok igazolják. Magjából készített főzet enyhíti a torokfájást, csökkenti a vércukorszintet.

Az utóbbi években hajnövesztő szerként is használják. A kísérletek eredményei rendkívül biztatóak. Főleg a kopasz foltok gyógyítására alkalmas.

Egyiptomban kenyérkészítéshez ma is felhasználják, a görögök a nyers vagy főzött magvakat mézzel elkeverve fogyasztják. A mag őrlete ánizsra jellemző illatú. Az őrleményéből készített pépet feldagadt sebek és gyulladások borogatására is használják.

Kölcsey: Huszt

2011-10-27T10:32:00.000+02:00

"Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
     Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
     Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
     Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
     Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"

Tegnap ezt tanulgattuk Zsófival. Azt mondta, egyszerűen nem mennek a fejébe a szavak. Mi az hogy "elontott oszlopi közt"? "szél kele most"?stb. Ahogy magyaráztam neki, jöttem rá, mennyire szép ez a vers. Nagyon szeretem. Lehet, hogy azért, mert passzol a mostani lelkiállapotomhoz, ahogy végignézek a romok felett és valami szebbet próbálok, próbálunk felépíteni?

Kegyelmi állapot:)

2011-10-25T22:59:00.000+02:00

Dóri és a szerelem:

Jó sok utalgatással végül nagy nehezen a tudtára adtam, hogy ő tetszik nekem. Azt mondta, neki meg én. Olyan boldog vagyok! Az előző fiú olyan volt, aki beszórta hamuval a szívem, de tőle meg kifényesedik, csillog-villog!

Tai chi

2011-10-19T21:35:00.002+02:00

Vagy tíz éve készülök rá, hogy egyszer megtanulok taichizni. Gyömrőn nincs ilyen oktatás, Bp.-en se időm, se pénzem egy oktatóra (pedig megérné). Egy csaj a Holdudvaros fórumról küldött nekem egy könyvet, meg David Carradine Tai-chi testnek és léleknek DVD-it, ezekkel szórakoztam ma este.

Az életnek van humorérzéke azért, ami D.C.-t illeti: csodálatos, magasba ívelő karriereket tesz semmissé egy pillanat alatt egy ilyen Darwin-díjas halállal, amióta aki e nevet meghallja, alig tud elfojtani magában a vad, kárörvendő hahotázást.

Na mindegy, túltettem magam ezen a kis malőrön és többé-kevésbé végigcsináltam a két félórás DVD-t. A főszereplő nem az égszinkék selyempizsamás Kill Bill, hanem egy keleti oktató, akit érdemes is figyelni. Hát, jól gondoltam, ez tényleg nekem való. Olyan, mint egy tánc, teljesen harmóniába hoz és közben érzem, hogy ez az egész még szép is. Reggelente ezzel fogok kezdeni, fél óra az egész és utána jöhet a nap, hozhat, amit akar.

2011-10-14T21:52:00.000+02:00

Első próbálkozás:)

SUPAKITCH & KORALIE

2011-10-09T09:39:00.000+02:00

Ők nem voltak itt, sajnos.

Személyes kedvencem

2011-10-09T09:06:00.000+02:00

Egy magyar graffitis (FATHEAT) munkája, itt még nem volt teljesen kész.

Urban Tactics

2011-10-08T20:18:00.001+02:00

R.A.M.

JANA&JS

JULIAN KIMMINGS

2011-10-08T09:18:00.000+02:00

Csak nem írtam semmit Horvátországról, de nem is nagyon fogok. Visszanézve a fényképeket, végiggondolva az élményeket, már tudom, hogy legközelebb mit fényképezek, mit írok le, milyen programba megyek bele és szerintem ezzel Laci is egyet fog érteni. Tehát: félpanzió, idegenvezetés, naponkénti szállásváltás helyett kiválasztunk egy várost és ott leszünk pár napig, és a közeli városokba megyünk át, ha van mit megnézni. Eddigi utazásaink legmaradandóbb élményei, emlékképei azok, amikre magunk leltünk, vagy véletlenül történtek meg. Ezeket emlegetjük: ízek, események, színek, érzések, bakik.

A Szent Márk székesegyház padlóján a márvány intarzia, ahogy a látogatók talpa alatt a fehér márvány gyorsabban kopott el, mint a fekete, és a talpam alatt éreztük a virágmintákat. Az a sangria, amit Peniscolában ittunk, a sólyom súlytalansága a kezemen. A pincérek harsány "holá"-ja és az a ripsz-ropsz kiszolgálás. A tenger íze, meg hogy a legszebb helyeken olyan színű volt, mint Dóri szeme. Hogy mennyire imádják a macskákat Horvátországban: jópár boltban láttunk, az eladók ölében, ezt nálunk nem tudnám képzelni. A Plitvicei-tó színe, ahogy lerakódik a mész a vízinövényekre, és élve kővé válnak. A hogy a víz dinamikája, ahogy utat tör magának, mindent legömbölyít, old és köt. Az az egyszemélyes grilltál, amiből Lacival ketten jóllaktunk és még két macskát is megetettünk, micsoda íze volt! Diocletianus palotája Splitben, meg ezek az énekesek. A dubrovniki utcák fényesre, csúszósra koptatott mészkő burkolata, mintha mindig vizes lenne. Hogy fáról ettük a datolyát Makarskán - mindennél finomabb volt. Úgyhogy, ha lehetőségünk adódik még utazni, már tudni fogjuk, hogyan kell.

Parnassus

2011-10-02T18:20:00.002+02:00

Tegnap meg néztük a Doktor Parnasszus és a képzelet birodalma c. filmet. Annyira tetszett. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, magamba néztem: az én képzeletem birodalma milyen lenne. Hát, nekem tetszett: semmi unalmas nem volt benne. (De ezzel mindenki így van.) Ha olyan tehetséges lennék, mint Alma, jól megírhatnám. Már most, ennyire fiatalon olyan otthonosan mozog a szavak birodalmában, úgy érvel, olyan izgalmasan asszociál, öröm vele beszélgetni . A stílusa még jócskán formálódik, el-elkapja a szentimentális hév, de ez majd szépen lecsiszolódik. A legfontosabb, hogy őszintén ír, talán ezért tisztelem leginkább, csak ez el ne vesszen. Élőszóban hajlamos mellébeszélni, hogy megvédje az igazát, de az írásai mindig őszinték, ez a legfontosabb. Ha majd magabiztosabb lesz, rá fog jönni, hogy nem dől össze a világ, ha téved.

2011-09-27T19:59:00.000+02:00

Dóri elkezdte első regényét. Az igényes olvasóközönségre való tekintettel folytatásos formában közzéteszem, (ha lesz mit).

Hrvatska

2011-09-25T11:25:00.000+02:00

Ma összeszedem, merre is jártunk a héten és jönnek a horvátországi képek, beszámolók.

2011-09-17T09:00:00.000+02:00

Gyorsan, frissen ki is próbáltam az új cipőt. Két piac-kört futottam le úgy, hogy a hosszanti oldalakon futottam, a rövideken sétáltam. Bár az első nekirugaszkodás után majd kiköptem a tüdőmet, egy kicsi séta után már jobban ment, sőt: kifejezetten jól esett, bírtam volna még futkározni, ha vittem volna magammal papírzsepit. Így levegő híján muszáj volt abbahagyni. Azt hiszem, ez lesz a megoldás mostanában igencsak változékony kedélyemre. (Alma szokta meddő vitáinkat "Akkor én elmentem futni!" felkiáltással rövidre zárni . Én még itthon duzzogok, mire ő frissen, fitten, kiegyensúlyozottan belibben. Anyád.)A cipő árából fakadó lelkiismeret-furdalásomat "gyógyszerre is költhetném" címszóval félrepöcköltem.

Nekirugaszkodás

2011-09-16T23:02:00.001+02:00

Megvettem életem első futócipőjét, egy Nike Air Skyraidert, bár állítólag a Nike Pegasus alatt a cipő nem cipő. A Decathlonban 18.000Ft-ról volt leárazva 13.000-re. Vettem egy mély levegőt is egyúttal, és igyekeztem nem arra a számtalan dologra gondolni, amire sokkal hasznosabban költhetném el ezt a pénzt. A csini futóruhák csábításának ellent tudtam állni, miután Alma ugyanabban a tréningruhában futotta végig az előző őszt-telet. Miután meggyőződtem róla, hogy a 9900Ft-os sportmelltartó ugyanolyan bénán áll rajtam, mint a 3000Ft-os, megvettem a legolcsóbbat. Otthon felpróbáltam, Alma ennyit mondott: ez nem push up, hanem push down. Most, hogy lefogytál, ugyanúgy érezheted magad, mint tizenkét évesen, mikor mindenki fiúnak nézett.

Egyébként fura ez a fogyás. Bár nagyon örültem, hogy elkezdtek leolvadni a fölös kilók, mostanában kezd kisebbségi érzésem lenni, ha meglátok egy szép, duci nőt: kínzóan átlagosnak érzem magam mellette, hiányzik az a kis többlet, a bőség, nagyvonalúság, merészség, a nagy swung. Még szerencse, hogy Lacinak így jobban tetszem, és hogy jólesik a mozgás, különben nyomban visszahíznék.

2011-09-11T22:47:00.000+02:00

Szülinapos:)

Utak

2011-09-04T19:28:00.000+02:00

Érdemes volt elmenni a kabbala-előadásra, bár közben szégyenszemre elnyomott az álom. Nagyon érdekelt volna egy építész szájából a világ szent helyeinek és Jákob lajtorjájának kapcsolata, de mivel reggel nem ittam meg a kávémat, és még melegen is öltöztem, hamar megadtam magam a szunyókálásnak.

Egy és más megmaradt azért, és hogy rendesen össze tudjam rakni a gondolatokat, itthon belemélyedtem a kabbalás könyvünkbe. Szépen elmagyarázza ezeket az első látásra bonyolultnak tűnő ábrákat és szépen az önismeret, na meg magunk és a világ viszonya felé evezgetve arra döbbentem rá, hogy nekem alapvetően teljesen természetes ez a fajta gondolkodásmód. Először arra gondoltam, hogy azért, mert Tündével jópárszor beszélgettünk ilyesmikről, de rá kellett jönnöm, hogy sokkal régibb, mélyebb gyökere van. Hiába határozták el a dédszüleink, hogy elfelejtik, kik vagyunk, ezeket a gondolkozási struktúrákat nem lehet csak úgy kiirtani. Ennek egyrészt nagyon örülök, mert nagy érték, másrészt megrémít, mi mindent hagyományoztunk esetleg teljesen öntudatlanul a gyerekekre. Teljesen huszadik századi történet.

Herméske

2011-09-03T16:14:00.000+02:00

Ezzel fájdítgatom a szívem, mintha bárki is kényszerített volna rá, hogy eladjam, vagy mintha nem tudnám, milyen viharos gyorsasággal fogunk az ára seggére verni, már elnézést. Carpe diem!

Sajnálattal tudatjuk...

2011-09-02T18:02:00.001+02:00

Ma kaptuk meg az utazási irodánk értesítését: a kevés jelentkező miatt elmarad a boszniai utunk, amire már hónapok óta készülünk. Hetek óta néha csak egymásra nézünk és az mondjuk: Bosznia! és fülig ér a szánk. Választhatunk: visszafizetik az utazás árát, vagy 15%-os kedvezménnyel igénybe vehetjük egyéb utaikat. Abban az időpontban 100 ezer Ft/fő-ig bezárólag nem találtunk olyat, ami ennyire izgalmasnak ígérkezett volna, pedig annyi pénzünk nem is lett volna. Erdély még játszott, mint másik szívünk csücske. Már kezdtünk megbarátkozni a programmódosítás gondolatával, mikor Laci sok-sok böngészgetés után kiszúrt egy két nappal és még változatosabb programmal "felszerelt" utazást, aminek az ára a 15%-os kedvezménnyel éppen annyiba kerül, mint a miénk. Úgyhogy hurrá, hurrá, azonnal jelentkeztünk is rá.

Az én Hermésem

2011-08-25T09:49:00.003+02:00

Most kaptam a szívemhez, mikor megláttam, hogy egy olyan kategóriás Hermés kendő, amit 100Ft-ért turiztam a gyömrői piacon, 260 fontba kerül. (És az enyém sokkal-sokkal szebb is, életfás.) És én még fel akartam rajzszögezni az irodám falára!!! Úgyhogy most szépen hazaviszem.

Tudtam, hogy luxusmárka, de azért meglepett, mondjuk ezzel a kulcstartóval:

2011-08-22T18:18:00.002+02:00

Annyi fér bele az életnek nevezett pályafutásunkba, amennyit vagyunk hajlandóak észrevenni, megélni, megtanulni... Mindig megszégyenít, mikor nehéz helyzetben élő emberek képesek a történtek jó oldalát látni, kihozni belőle annyi jót, amennyit csak lehet. Ez a gazdag élet titka.

A tegnapi kiskunmajsai kirándulásunkról úgy jöttünk haza, mintha egy hetet töltöttünk volna valahol. A gyerekek legeltettek, felfedezték a volt orosz laktanyát, kutyáztunk, megitattuk a lovakat, és este a járdán , a Tejút alatt heverve néztük a csillagos eget, beszélgettünk. Négy hullócsillagot láttunk fél óra alatt.

2011-08-20T15:18:00.001+02:00

A tegnapi nap teljesen jellemző volt: mégis milyen költségkímélő programot csinálhatnánk ebben az uncsi kisvárosban péntek délután? Gyerünk a tóhoz. Alma kikötötte, hogy csak nézelődik, mert nem akar hajat mosni, bár igazából bánatos volt. Ő volt a fő célpont, tudtam, hogy ha bejön a vízbe, jobban lesz. (És igazam is lett, mert az úszás, na meg a kocsányon lógó szemek megnyugtatták végül.) Dóri igazi halacska, tudtam, hogy őt fogom a végén a legnehezebben kikönyörögni a vízből. Zsófi egy szűk félórára jött csak ki, mert találtak egy nimfapapagájt, az ő sorsát intézték addig. Mi Dórival nagyon jól elhülyéskedtünk, aztán gyakoroltam kicsit a mellúszás-"tudományomat". Becsapós ez a vízi mozgás, mert nem érzi az ember, hogy bármi is történt volna, de Dóri ma már alig bírt járni az izomláztól. Én a magam részéről azon vagyok, hogy az idén átússzam a gyömrői tavat. Ha ez sikerül, elégedett leszek. (Ha meg nem , akkor belefulladtam...)

Kontroll

2011-08-18T20:34:00.002+02:00

Annyira bánt, hogy sokszor éppen azok számára nem tudok elég figyelmet, szeretetet adni, akik a legközelebb állnak hozzám. A fáradtságom, fásultságom, rossz kedvem az övék, miközben a munkahelyemen, vadidegenek között (és elsősorban feléjük) magától értetődik, hogy figyelmes, segítőkész vagyok, mindent tip-topra elintézek.

Lehet, hogy mégiscsak jógáznom kellene. Megtanulnék rendesen lélegezni, és egy mélyebb testtudatosságot megtapasztalva, az ászanák segítségével úgy áramoltatnám az energiát fizikai és az energiatestemben , hogy a mások számára öntudatlanul működő vegetatív funkcióimat is az irányításom alá vonjam. Úgy meditálnék, hogy csuda. Ha már afféle belső vezényszóra működik minden, talán azt is elérhetném, hogy olyan kényes szervek, mint például a szív, a józan ész parancsát követve nyíljanak-csukódjanak.

Szentek

2011-08-17T20:57:00.003+02:00

Nem tudom, miért húzódoznak úgy az emberek a mániákusoktól. Engem mindig nagyon érdekelt, meddig képesek elmenni, hogy szenvedélyük tárgyát megismerhessék, megőrizhessék, tökéletesíthessék. Mint kiderült: bármeddig. Bár a fizikai-érzelmi határok elasztikusan már-már a végtelenbe tolása után időről-időre visszarepítik őket a mindennapokba, de csak az újabb nekirugaszkodásig. Valahol sajnálom is, tisztelem is ezeket az embereket ezért a megszállottságért, hogy valamit ennyire komolyan vesznek. Például egy nagyon kedves hifis ismerősömet, aki kitette a mosógépet az udvarra, hogy legyen hely a legújabb hangfalnak és akit sikítva hagytak el a nők.

Ma is sikerült összefutnom egyel, könyvet vettem át tőle a Keletinél. Az egyik oszlopnál guggolt és a könyvet olvasgatta, majd olyan aggódó arccal nyújtotta át, mint aki az édes gyermekét adja örökbe. Több tízezer könyvet halmozott fel az évek során, húsz-harminc van az ágya mellett, amit párhuzamosan olvas. (Ez nekem is megy...) Szó szerint imádja a könyveket, menti a ritkaságokat, hagyatékokat vásárol fel szőröstül-bőröstül ha kell. Kifejezetten színes egyéniség, kb. egy órán keresztül sztorizgatott nekem és ha nem siettem volna haza, még el tudtam volna hallgatni (így viszont alig lehetett lelőni).

Mesélte, hogy egyszer egy 1800-as évekbeli könyvritkaságot rendeltek tőle a Vaterán: egy metszetekkel díszített mesekönyvet, amiből annak idején is csak 1000 példányt nyomtattak. Mikor a Deák Ferenc téren megjelent az apuka, átvette a könyvet és a hatéves gyereke kezébe adta, a mi emberünk szépen visszakérte a könyvet : ez nem egy hatéves kezébe való. És szépen hazavitte. Mert az ő hatéves kisfia már tudja, hogy a régi könyveket egy filccel borított asztalon szabad nézegetni, kesztyűben - van is neki a saját méretében ebből a spéci kesztyűből, azzal nézegeti a régi őslényes könyvét, amit apukájától kapott. Részesültem egy kis okításban a különböző anyagú, vegyhatású papírok és a különféle testnedvek kölcsönhatásairól és közben azon gondolkoztam némi perverz örömmel: mit szólna, ha tudná, hogy egy igazi könyvgyilkossal beszélget, akinek a kezében szétporladnak a régi könyvek, és a legstrapabíróbbal sem ússzák meg szamárfül nélkül. Így bazsalyogna Hannibal Lecter Teréz anyára.

Romolj meg

2011-08-05T22:29:00.000+02:00

Joló tett fel a Facebookra egy Európa Kiadó számot, arról jutott eszembe ez

2011-08-02T19:28:00.001+02:00

Cseh Tamás dalokat hallgatok a YouTu be-on. Istenem, ha belegondolok, hogy kamaszkoromban hidegrázást kaptam tőle bármikor meghallottam, most meg mennyire szeretem. Ezt a dalt különösen.

Nem ide tartozik, talán csak hangulatilag: úgy megnézném a Simon mágust.

Tündének - Tudjukkiről

2011-08-02T18:54:00.000+02:00

"Nyolcat üt az óra - visznek a bitóra,
Vigyorog a család , mert a család galád!
Ipad mondja: juhaha, becsukják a dutyiba,
Napad mondja: halihó , várja már a nyaktiló,
Sógor mondja: kuss, akármerre fuss,
Akárhova menekülj, hóhérkézre juss!
Egyedem - begyedem, tengertánc, sógorasszony, mit kívánsz?

Nem kívánok egyebet, tányéron a fejedet!
Mert a rokon kaján, röhög a rokona baján,
Ha nem röhög, püföli, ha teheti , megöli!
Öcs a bátyját nyomorba dönti , nagynénéd a mérget önti,
Nagybácsikád kardot ragad, ha nem hiszed , nézd meg magad!

Hetet üt az óra, most hallgass a szóra:
Pusztuljon a rokon, akármilyen fokon, akármilyen fokon!
Amíg él a pereputty, addig nyugton ne aludj,
Atyafi egy se ússza meg , mind hóhér nyúzza meg,
Föld alatt a helye, hulljon le a feje!
De aztán se rejtőzzél, mindenhova rejtőzzél,
Mert a rokonok holtig élnek,
Házadban is hozzád férnek,
Álmodban is utolérnek."

( Stanislav Lem :
Mese Nagy Böhöm királyról)

Lem

2011-07-27T19:53:00.002+02:00

Stanislav Lem: Kiberiáda c. könyvét olvasom. Mesekönyv robotoknak, emberekről is. Érdekes módon bármilyen rossz hangulatomból képes kizökkenteni (ez persze nem jelenti azt, hogy nem alszom le rajta időnként, mint a többi könyvön). Nem mondom, hogy mestermű, de annyira kis aranyos, hogy muszáj nevetnem rajta: ilyenek vagyunk mi, nyálkaszemű csuszpájzok.

Jellemző

2011-07-16T21:24:00.001+02:00

Két hét távollét (tábor, nagyapja) végre újra itthon van Dórikám. Hazafelé a vonaton mesélgeti a fontosabb történéseket., például strandélményeit:
D: - ...és beleugrottam egy két méter mély medencébe és majdnem belefulladtam. Senki nem segített ám!
Én: - Miért ugrottál bele, nem tudtad, milyen mély a víz ?
D: - Dehogynem. Hát, egyszer élünk.

Kicsit előttünk a másik oldalon utazik egy nagymama a kisunokájával. A kisfiú lelkesen szerelgeti a bakugánját, és közben csevegne a nagymamájával, aki nem szereti a bakugánokat, nem tudja ezt, nem akarja azt , nyilván fáradt és csak egy kis nyugtot szeretne.
Dóri félhangosan megszólal: olyan ez a néni, mint egy mazsola. Kívül, belül.

Csalhatatlanul

2011-07-14T19:02:00.004+02:00

A kis hegedűs takarítónőnk mondta ma nekem: azért elő-előveszem néha az én kis hangszeremet. Ő az én igazi társam, ő biztosan nem csal meg engemet. Ahogy én szólok hozzá, ő biztosan ugyanúgy fog szólni hozzám.
Ezt így sose mondtam ki, de ezért szerettem volna, ha mindegyik gyerek zenél valamilyen hangszeren. Mert ez egy igazán biztos pont az életben és egyben elrugaszkodás is mindentől, ami szürke, unalmas, belépő egy világba, ahol létezik igazi harmónia. Hát, nem sikerült úgy, ahogy elképzeltem, de négyből három legalább egy évig tanult zenét, sőt Ákos néha álmodozik róla, hogy vesz egy csellót, mert hiányzik neki a muzsikálás.

Idő uraság

2011-07-13T22:00:00.000+02:00

Mindig is úgy gondoltam: az idő több, mint pénz. Ritkán kapunk belőle csak úgy, és jól mondja a magyar: szakítani kell, ha valami tényleg fontos. Nemrég még meggyőződésem volt: nem nekem dolgozik, de rá kellett jönnöm, hogy ez az igazi választóvíz, ennek a segítségével dönthetem el, ki, mi a fontos a számomra. Pont azért, mert olyan könyörtelenül pereg, úgyhogy másképp tekintek rá: igazságos bírámra.

Más: Majdnem befejeztem a Nevem pirost, de az utolsó oldalakhoz már nem volt erőm: otthagytam. Heliodorosz: Sorsüldözött szerelmesek c. könyvét olvasom.

Szeretem, ha a főhős reálisan gondolkodik, és ha ilyen figyelmes az író. Igazából a Dekameront akartam, elsősorban a sólymos történet miatt, csak nem találtam, mikor reggel gyorsan könyvet kellett választanom az útra. Szeretem a kortárs írókat régiekkel váltogatni. Nem tudom eldönteni, hogy ők fogalmaztak színesebben, vagy a fordítók kapják össze jobban magukat egy nagy név hallatán, de mindig felüdít az eredmény.

Így mond mesét Wayqui:

2011-07-10T09:13:00.001+02:00

DVD egyelőre még nincs, de egy-két videót már feltettek a Youtube-ra a Holnemvoltosok, nagy örömömre. (Link a cím mögött, mint rendesen:) Már alig várom a következő fesztivált!

Apollinaire

2011-07-06T17:38:00.004+02:00

TESTED KILENC KAPUJA

Ez a vers Madeleine egyedül csak a tiéd

A mi vágyunk egyik első költeménye

Legelső titkos költeményünk Ó szerelmem

Édes a nap és édes a háború Ó hogyha bele kellene halnunk

Nem tudod szűzlányom Testednek kilenc kapuja

Hetet már ismerek kettő még rejtve előlem

Négybe már beléptem ne is reméld hogy kilépek valaha

Csillagzó szemeden át testedbe léptem

És füleden szavaimmal melyek parancsomra hallgatnak és kisérnek

Szerelmem jobb szeme szerelmem első kapuja

Leeresztette szemhéja függönyét

Pilláid úgy sorakoznak mint fekete katonák egy festett görög vázán ó szemhéj fekete

Bársony függönye

Mely mögé rejtőzött fényes

És súlyos szerelmünkhöz hasonló

Tekinteted

Szerelmem bal szeme szerelmem második kapuja

Az elsőhöz hasonló szűzi mint ő és szerelemtől terhes

Ó kapu melyen át képem és mosolyom eljut szivedhez

Csillagként ragyogó imádott szemeidhez hasonló

Tekinteted kettős kapuja imádlak

Szerelmem jobb füle harmadik kapu

Magamévá tettelek úgy nyitottam ki az első két kaput egészen

Fül hangom kapuja meggyőztelek

Szeretlek téged akiben eszem által lesz a kép értelmesebb

S te is bal fül szerelmem kapui közül a negyedik

Megáldom én szerelmem füleit

Kapuk akik hangomra megnyíltatok

Mint a tavasz simogatására megnyílik a rózsa

Rajtatok keresztül ér el a hangom

Madeleine egész testébe s a Parancsom

Egészen férfi vagyok és egészen költemény

Vágyának költeménye amitől magamat is szeretem én

Szerelmem bal cimpája szerelmem és vágyunk ötödik kapuja

Rajta is belépek kedvesem testébe

Kényesen belépek férfi-szagommal

Vágyam szagával

Az éles férfi-illattal melytől Madeleine megrészegül

Jobb cimpa szerelmem és gyönyörünk hatodik kapuja

Te aki érzed majd szomszédokkal együtt gyönyöröm illatát

És összefonódó illatunk mely erősebb és édesebb a virágzó tavasznál

Orrcimpák kettős kapuja Imádlak te annyi párák és zamatok tudományába vágó

Finom örömöt kináló

Madeleine szája szerelmünk hetedik kapuja

Láttalak téged ó vörös ajtó vágyam szakadéka

S a katonák kik meghaltak ott a szerelemtől azt kiáltották hogy megadják magukat

E drága gyöngéd kapunak

Ó Madeleine még két kapu van

Amit nem ismerek

Tested két titokzatos

Kapuja még

Szerelmem nagy-nagy szépségének nyolcadik kapuja

Ó tudatlanságom mint vak katonák a spanyollovasok között a haldokló Flandria folyékony holdja alatt

Vagy inkább a felfedező aki éhen és szomjan hal az őserdő mélyén

Mely sötétebb mint az Erebosz

És titokzatosabb Dodonánál

És Kasztáliánál üdítőbb forrást rejt magában

De szerelmem megleli ott a templomot

S miután vérbe boritotta a gátat melyen az ártatlanság elragadó szörnye vigyáz

Felfedezem és felfakasztom a világ legforróbb gejzirét

Ó szerelmem édes Madeleine-em

Máris ura vagyok a nyolcadik kapunak

És te kilencedik kapu te még titokzatosabb

Ki két gyöngy-hegy közt tárod fel magad

Te még titokzatosabb mint a többiek

Varázslatok kapuja melyekről beszélni se lehet

Az enyém vagy te is

Te legdicsőbb kapu

Enyém kinek kezében

Ott a kilenc kapuba

Illő kulcsok mindegyike

Ó nyíljatok meg szavamra kapuk

Én vagyok a Kulcsok ura

Klip

2011-07-03T06:52:00.000+02:00

Szöveg is jön, addig lehet szörnyülködni a klipen, ami nekem viszont tetszett.

A valóságról...

2011-06-25T08:18:00.000+02:00

"Mesélik, hogy volt egyszer Sirázban egy ügyefogyott és aggályoskodó sah. Rettenetesen félt attól, hogy ellenségei letaszítják a trónról, és a fiát ültetik a helyére, ezért nem küldte el a trónörököst Iszfahánba kormányzónak, hanem bezáratta a palota legtávolabbi zugába. Harminc évig élt a trónörökös úgy, hogy még a kertet se látta. Apja halála után elfoglalta a trónt.

- Hozzatok egy lovat. Annyi képet láttam róla, hogy látni szeretném, milyen is valójában.

A szeráj legyszebb szürkéjét hozták elé, de az új sahnak akkora csalódást okoztak a ló tágas orrlyukai, illetlen fara, durva tompora és a szőre, amely nem ragyogott úgy, mint a képeken, hogy az ország összes lovait leölette .

Negyven n apig tartott a mészárlás, az ország minden vizei fájdalmas vérszínt öltöttek. Allah azonban igazságot tett: a karakojunlu türkmének ura tönkreverte az új sah ló nélkül maradt seregét.

Konrad Lorenz és Nietzsche a barátságról

2011-06-25T07:54:00.002+02:00

"Két ember barátságának morális értékét bátran lemérhetjük aszerint, hogy melyikük hajlandó nagyobb áldozatot hozni anélkül, hogy ellenszolgáltatásra számítana érte. Nietzsche írta ezeket a szép szavakat, akinél - nem úgy, mint az emberek többségénél - a bestialitás álarca csupán a valódi jóságot takarja: " Arra törekedj, hogy mindig te szeress jobban, hogy soha ne te légy a második!"

2011-06-21T10:27:00.000+02:00

Hamarosan elkészülök a hálószoba díszítő festésével. Sehogy sem akaródzik a leveleket, indákat megfesteni, azzal húzom az időt, hogy újabb virágokat keresgélek, rajzolgatok. Bátortalanul fogtam neki, az volt a baj, féltem, hogy jól elrontom. Szűrhímzés- mintákat rajzolgattam, gondoltam, ez nem nagy kockázat. Szépen szimmetrikusan elrendezgetem, kifestegettem. Elég vagány szerintem, kicsit "plázás", ha jobban belegondolok.
Ha újrakezdhetném, egy buja matyóhímzést festenék fel, most már merném. Na mindegy, lesz, ami lesz. Ha egyszer elkészül, teszek fel képet.

A nevem piros

2011-06-17T22:55:00.002+02:00

" Úgy hallottam, hogy a mesterek mestere, Sejh Ali pontosan tíz évig dolgozott ezen a legendás könyvön, és olyan csodás lapokat hozott létre, amilyeneket legföljebb a régi mesterek közül is a legnagyobb, Behzád készíthetett volna.

Még a fele sem volt kész, mikor Dzsihán sah már tudta, hogy páratlan könyv birtokosa lesz. Mindig is tartott fő ellenségétől, a fiatal akkojunlu uralkodótól, Uzun Haszantól, így aztán nemcsak a könyv által nyerhető dicsőség jutott eszébe, hanem az is, hogy az ő számára akár még szebb könyv is készülhet! Azok közé az irigyek közé tartozott, akik a maguk boldogságát mérgezik meg attól való félelmükben, hogy mások is lehetnek ugyanolyan boldogok, mint ők. Dzsihán sahnak is az volt az első érzése, hogy ha a mester még egy példányt, sőt egy még szebbet készít a könyvből, azt fő ellensége, Uzun Haszan számára fogja díszíteni.

Ezért elhatározta, hogy amikor elkészül a könyvvel, megöleti a miniátort, ám háremének egyik cserkesz szépsége azt mondta, hogy elég, ha megvakíttatja. A sahnak annyira megtetszett az ötlet, hogy az őt körülvevő hízelgőknek is beszélt róla. A szóbeszéd aztán Sejh Ali fülébe is eljutott, de ő nem hagyta félbe a munkát, és nem szökött el Tebrizből, ahogy más festők tették volna. Még azzal sem próbálkozott, hogy a munkát lassítsa, vagy rosszabbul fessen, hogy a könyv ne legyen hibátlan. Minden addiginál nagyobb elszántsággal és hittel dolgozott.

A reggeli ima után azonnal munkához látott, és késő éjszakáig, amíg fáradt szeme könnybe nem lábadt, ugyanazokat a lovakat, ciprusokat, szerelmeseket, sárkányokat, és csinos trónörökösöket festette. Rendszerint valamelyik régi heráti mester művét nézte, s eközben anélkül, hogy odanézett volna arra, amit csinál, egy másik lapra ugyanazt a képet festette.

Végül elkészült a karakojunlu Dzsihán sah számára a könyv. A miniátort - ahogy várta- sok-sok arannyal jutalmazták, aztán egy tollszárral megvakították.

Sejh Ali friss fájdalmával elhagyta Herátot, és felkereste az akkojunlu uralkodót, Uzun Haszant.

"Igen, vak vagyok - mondta-, de az elmúlt tizenegy évben festett könyv minden szépségére a legapróbb ecsetvonásig emlékezem, kezem - anélkül, hogy látnék - képes újrafesteni őket. A világ legszebb könyvét festhetem meg neked, sahom. Tekintetem nem akad meg többé a világ piszkán, ezért minden Allah teremtette szépséget a maga tisztaságában fogok megfesteni."

Uzun sah hitt a mesternek, ő pedig tartotta a szavát, és a világ legcsodálatosabb könyvét festette emlékezetből az akkojunlu uralkodó számára. Utóbb, mikor az akkojunlu Uzun Haszan Bingöl közelében legyőzte és megölte a karakojunlu Dzsihán sahot, mindenki tudta, milyen erkölcsi erőt jelentett a győző számára ez a csodálatos könyv...."

Álom, álom...

2011-06-09T13:15:00.001+02:00

Olyan jót álmodtam: a kertünk szélén egy kis erecske futott. Beleejtettem valamit és egy gallyal kezdtem keresgélni. Akkor láttam, hogy kristálytiszta vizű és egy csomó elveszettnek hitt holmi van benne: biciklilezáró-kulcs, a gyűrű, amiből kiesett a kék kő, és hasonló apróságok.

Tegnap olvastam egy aromaterápiás könyvben különböző meditációs technikákról, az egyikben ez volt: ne gondolkodjunk, csak figyeljük a légzésünket, hogy át tudjuk érezni, mit jelent élni. Nekem a zenehallgatás ez: leülök a kanapéra, és csak vagyok. Meg a játék, valamiért mégis nehéz nekiállni, mindig úgy érzem, túl merev vagyok hozzá, öreg, aztán ha benne vagyunk, alig tudom abbahagyni. A múltkor leültünk Dórival mesét írni. Rájöttem, ha nem légből kapom a történetet, hanem valós történet alapján írom, olyan könnyű, csak a megfelelő képet kell hozzá megkeresnem, az meg annyira adja magát.

Ezt a mai álmomat egyértelműen jó jelnek veszem.

2011-06-07T05:20:00.001+02:00

2011-06-02T13:52:00.002+02:00

Tegnap, illetve ma 20 éve ismerkedtem meg Lacival.

2011-05-28T09:34:00.000+02:00

Úgy tűnik, hivatalosan is véget ért a nagy szerelem Almáék közt. Persze 16 évesen ennek van itt az ideje: próbálkozások, tanulás, szívatás, szívattatás edzi meg az embert és segít felismerni: kire, mire is van szüksége hosszú távon, és arra hogyan kell vigyázni. Mint a népmesékben: fel kell hasítani pár nádszálat, mire felfogja az ember, hogy meghal a kisasszonyka, ha nem kap vizet.

Nagyon okosak voltak a gyerekek, pedig Dávid még nagyon-nagyon szerelmes. Megbeszélték, hogy barátok maradnak, úgyhogy összejárnak videózni, bulizni, Dávid ugyanúgy átjár hozzánk lángost sütni, stb., mint eddig. Persze amint beleszeret egy lányba, úgyis már csak hébe-hóba látjuk majd.

Azon gondolkodtam tegnap, mikor átjött és megöleltem a szokásos módon, hogy az utána következő fiúkkal biztosan nagyobb távolságot fogok tartani, mert ha a négy gyerekem összes szerelmét így megszeretem, komoly bajban leszek.

A. mesélte

2011-05-28T07:21:00.000+02:00

"A nagyapámék falujában két cipész volt: ő, meg egy másik. A másik gyorsan dolgozott, de a cipői nem tartottak valami soká, nagyapám meg gyönyörűen, pontosan, de tetű lassan. Hetekig álltak nála javításra a cipők. Ha elkészültek, szépek lettek, meg tartósak, úgyhogy sokáig lehetett megint használni, de hát a szegény embereknek nem voltak heteik, hogy megvárják, amíg megjavítja az egyetlen pár cipőjüket. Úgyhogy hozzá a környékbeli jómódú emberek jártak, nyilván nem csak javíttatni, hanem az új cipőjüket is nála készíttették el."

2011-05-17T19:58:00.000+02:00

Addig is egy újabb idézet, amin nagyon jót mulattam ma. Hősünk, Galip abban a szerencsében részesül, hogy összefut a számára példaképül szolgáló három öreg tárcaíró mesterrel (A , B, C), aki megosztják vele a szakma aranyszabályait (közben persze folyamatos a szurka-piszka, ahogy illik).

" A: Az olvasó egy megélhetési gondokkal küzdő négygyermekes családapa, akinek értelmi képességei egy tizenkét éves gyerekének felelnek meg.
C: Az olvasó hálátlan, akár a macskák.
B: A macska okos állat, és nem hálátlan. Tudja, hogy nem bízhat a kutyabarát írókban.
A: Ne kutyákkal, macskákkal - az ország dolgaival foglalkozz.
B: Tudd meg a konzulátusok címét . (Utalás azokra a híresztelésekre, hogy a második világháború alatt C-t a német, A-t pedig az angol konzulátus segítette.)
B: Ne félj a polémiáktól, de csak akkor, ha meg tudod szorongatni az ellenfeledet.
A : Ne félj a polémiáktól, de csak akkor, ha a főnöködet magad mellé tudod állítani.
C: Ne félj a polémiáktól, de csak akkor ha a kabátodat magadhoz tudod venni. (Célzás B híres mondatára, amellyel megindokolta, hogy miért marad a megszált Isztambulban, és miért nem vesz részt a felszabadító háborúban: "Nem bírom elviselni az ankarai telet!)
...
C: Első és legnagyobb mesterünk Seherezádé: ne felejtsd , hogy te, akárcsak ő, mást sem teszel, mint néhány oldalas történeteket szorítasz be az "életnek" nevezett események közé."

Orhan Pamuk: Fekete könyv

2011-05-13T20:18:00.002+02:00

Laci elkezdte összevadászgatni nekem Pamuk Magyarországon megjelent könyveit. Az első halacska a hálóban a Fekete könyv. A Blahán vettem át egy kedves nőtől, a következő szavak (és egy kis fintor) kíséretében : "Remélem, hogy Nektek több szerencsétek lesz vele, mint nekem volt: én nem bírtam végigolvasni."

Hát, nem állítom, hogy nagyon magasra tenném a lécet általában, de nekem tetszik. Eleve szeretem a klasszikus nagycsaládokban játszódó történeteket , mert a sokféle nézőpont eleve rugalmasságot, szabadságot ad, nem vezet az orromnál fogva.

Nem akarom most leírni, miről szól, bárhol elolvasható, de bemásolok ide egy kis részt, ami eléggé jellemző.

"Annak a napnak a reggelén, amelyen a felesége el fogja hagyni, Gaip, hóna alatt az iránytaxiban olvasott újsággal , épp a Babiáli-lajtőn álló épületben az irodájához kapaszkodott a lépcsőn felfelé, amikor eszébe jutott a zöld golyóstolla. Sok éve már, amikor a két anya csónakkirándulásra hordta a mumpszos gyerekeket, az egyik alkalommal a Boszporusz mély vizébe ejtette a tollát; este pedig, miközben a levelet olvassa, amelyben Rüya közli, hogy elhagyja, meglátja az asztalon a zöld tollat, amellyel a levél íródott, és újra eszébe fog jutni, hogy ugyanilyent ejtett a vízbe. A huszonnégy éve vízbe esett tollat, látva, hogy mennyire tetszik Galipnak, Celál adta kölcsön egy hétre. Megkérdezte, hogy hol esett a csónakból a vízbe, majd így szólt:

- Ne számítsuk elveszettnek , hiszen tudjuk, hogy a Boszporusz mely pontján merült el."

Ezen a nagyvonalúságon azért meglepődtem egy kicsit. Bár néha kifejezetten érzelgősnek tűnik, nagyon izgalmas ez az egész világ, amibe bevezet.

Van benne egy rész, amiben egy bábkészítőről mesél (életnagyságú, teljesen élethű bábukat készített fából, viaszból és emberi hajból), akinek a modern idők előtt azért nem kellettek a bábui, mert hivalkodónak tartották őket, utána meg azért, mert túlságosan élethűek voltak, és nem azt képviselték, amivé a törökök lenni akartak. Na, most jön a szokásos idézgetős betegségem következő hulláma, nincs menekvés.

" "Mindenekelőtt a ránk legjellemzőbb mozdulatokra kell figyelnünk, mondogatta apám - emlékezett vissza büszkén a bábuk készítőjének fia. Napi fáradságos munkájukat befejezvén a torony tövének sötétjéből feljöttek a felszínre, a Taksim téren beültek a stricik kávézójába, teát kortyoltak valamelyik jó kilátást nyújtó asztalnál, és figyelték a téren nyüzsgők gesztusait. Apja addigra már belátta, hogy egy nép képes az életmódját, a történelmét, a technológiáját, a kultúráját, művészetét és irodalmát megváltoztatni, azt azonban kizártnak tartotta, hogy gesztusai is megváltozzanak. Fia ennek kapcsán részletesen leírta, hogy miképpen áll egy sofőr, miközben cigarettára gyújt; hogyan és miért áll meg két karját kétfelé tartva, és jár oldalazva egy beyoglui vagány; s felhívta a figyelmét egy csicseriborsó-árus inasára, aki pontosan úgy nevetett : teli szájjal, ahogy mindannyian szoktunk.

....Apám a végén már nem volt képes figyelni a mindennapi mozdulatokat - mondta a fiú , és ettől mintha megéreztem volna, mi is az, ami olyan ijesztő. Apa és fia lassanként rádöbbenhettek arra, hogy a "gesztusnak" nevezett mozdulatok az orrtörléstől a hahotázásig, a félrenézéstől a járásig, a kézfogástól egy üveg kinyitásáig - a mindennapi mozdulatok is megváltoztak: elveszítették naivitásukat. Figyelték a tömeget a stricik kávézójából, de eleinte nem tudtak rájönni, hogy kit utánoz az utca embere, hiszen önmagán és a magához hasonlókon kívül nem lát másféle utánozhatót.
.A szerintük legfontosabb kincsünknek számító gesztusok , a mindennapi élet apró mozdulatai akárha egy "láthatatlan karmester irányítására , lassan, de biztosan változnak, eltűnnek , és helyüket ki tudja, honnan származó újfajta mozdulatok veszik át. Aztán, mikor az apa egy gyermek bábu sorozaton dolgozott, megértették: "Az átkozott filmek tehetnek róla!"
Sok-sok dobozban érkeztek a mozikba a filmek, s miattuk az utca emberének lassan megváltoztak a gesztusai. Alig észrevehető gyorsasággal hagyták el az emberek megszokott mozdulataikat, és másokéit kezdték utánozni. Nem akarom hosszan mesélni, miként sorolta fel a fiú a részleteket , hogy megvilágítsa apja gyűlöletét az új, természetellenes és érthetetlen mozdulatok iránt: a filmekből ellesett udvarias, vagy durva magatartásminták, a kacagások , az ablaknyitástól egy ajtó bevágásáig, a teáscsésze tartásától egy zakó felvételéig a sokféle betanult és helytelen gesztus, a bólintások, udvarias köhintések, dühkitörések , kacsintások, öklözések és felhúzott szemöldökök ölték meg természetes gyermekiességünket. Apja a végén már látni sem bírta ezeket a hibrid mozdulatokat. Elhatározta, hogy nem hagyja el a műhelyt, nehogy az új, művi mozdulatok hatása alá kerüljön, s elrontsa "gyermekei" naivitását. Kijelentette, hogy beleértve a titok lényegét, már amúgy is régen tud mindent, amit tudni kell, és bezárkózott a pincéjébe."

2011-05-03T15:09:00.000+02:00

Kis esti párbeszéd Dóri és Alma között:

D: - Most olyan leszek, mint az Oroszlánkirály!
A: - Színes, magyarul beszélő...egészestés? (Mikor Dóri kilép, kibuggyan belőle: szélesvásznúúúú?!)

Intim vallomások

2011-05-01T09:19:00.001+02:00

Tegnapi filmélményem: az Intim vallomások. A sztori a Port.hu-n elolvasható (nagyjából), de ennél sokkal több a film: arról "beszél", milyen gyógyító, felszabadító hatása van a bizalmas beszélgetéseknek, az egyszerű emberi részvétnek. Fabrice Luchini már a Púposban is nagyon tetszett, hát, biztos voltam benne, hogy a szürke, okos adótanácsadó szerepére keresve sem találhattak volna jobbat nála. Zseniális volt, mint az egész film.

Ezt a táncot mindenképpen érdemes megnézni: http://www.youtube.com/watch?v=ScXrTLYY94Q

2011-04-30T07:13:00.000+02:00

Amilyen egyszerű a múltban vagy a jövőben létezni, olyan nagy erőfeszítést igényel a jelent 100 százalékosan átélni, lehetőségeit kihasználni.

2011-04-29T16:39:00.000+02:00

Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében c. könyvét olvasom, sokadszorra. Lesz még írnivalóm róla, egyelőre egy idézet, ami Borgestől van, de ebben a könyvben olvastam, szabadon alkalmazható a gyerekszobák bármelyikére (kivéve a rendesekre):

"Az erdő a szétágazó ösvények kertje."

2011-04-28T11:27:00.000+02:00

Annyira szégyenlem, hogy muszáj megosztanom ország-világgal, hogy Szegeden nem találtam meg a Honvéd teret. Most vagy elkezdtem brutális módon hülyülni, vagy tényleg el lehet az ilyesmit felejteni 10 év "máshol élés" után. Azt hittem, hogy becsukott szemmel is eltalálok bárhová, nemhogy a Honvéd térre?!

Pamuk

2011-04-22T21:20:00.001+02:00

Legújabb könyv-álmom: Orhan Pamuk: A nevem piros c. krimije, nevezzük így.

Itt egy link róla, most nincs erőm többet írni róla . Egész nap takarítottam, mostam. A holnapi napot a tiszta otthon múlékony örömei közt szeretném tölteni.

http://www.litera.hu/irodalom/orhan-pamuk-a-nevem-piros

Édes családi történetek

2011-04-19T20:24:00.001+02:00

- Egyre jobban unom a jogászkodást. Ma, miközben egy határozatot írtam, arra gondoltam, miért ne mehetnénk ki Angliába és főzhetnék én kávét, mint régen. Végülis csináltam én ezt már jó ideig és semmi bajom nem lett tőle. Tanulnék egy-két angol szóviccet és azzal szórakoztatnám a vendégeket.

- Meg ki is találnál párat, gondolom.

- Persze, ki is találnék. Erről eszembe jutott egy családi sztori. Népes családunk egyik tagja jó pár éve Németországban él és ott a német nyelv professzora, szóval nem akármilyen fokon beszéli a nyelvet. Pár éve volt egy nagy családi összejövetel nálunk. Az egyik nagybátyám azt gondolta, kitesz magáért és megtanult egy csomó német szóviccet és ezen az összejövetelen, mikor kettesben maradtak, elkezdte ezzel szórakoztatni a híres rokonunkat.

- Szegény, nagyon szenvedett?

- Igen, de nem elsősorban attól, hanem mint később kiderült, azért, mert közben infarktusa volt. Nem tudta, mitől érzi magát olyan furcsán. Kicsit szabadkozott, aztán bevitette magát a kórházba a feleségével, ahol közölték vele, hogy még éppen időben érkezett, mert az imént élt át egy kisebbfajta infarktust. Képzeld, mi lett volna, ha belehal?

Smoke

2011-04-18T19:42:00.000+02:00

Nem leszek népszerű ettől a bejegyzésemtől, de úgy érzem, írnom kell az én kis gyengémről, bár manapság kissé ciki . Csak azért, mert az enyém. Mindig is szerettem a dohány illatát. Azért nem lettem szenvedélyes dohányos, mert a nyers dohány illatát jobban szeretem, mint a már meggyújtottét. Mielőtt meggyújtok egy cigit, mindig órákig szagolgatom. Ez a fázis az érzékszerveké, teljesen testi élvezet, mint az első falat öröme. Van, hogy egy hétig, sőt: hetekig nem gyújtok rá, amíg harmóniában érzem magam, semmi szükségem a dohány szokványos élvezetére. Mikor valami bajom van, akkor bonyolódik a kép: a cigi/szivarka meggyújtása, és az első slukk fanyar íze olyan, mintha a valóságot (a "keserű?") valóságot lélegezném ki-be. Ez a száraz levél morzsolásával, a buborékos boríték pukkasztgatásával egyenértékű, van benne valami vandál öröm. (Gondolhatnék mondjuk a léghólyagocskákra, de akkor elmaradna a jó érzés.) Utána elkezdem érezni a számban a füstízt, összekeveredve a saját ízemmel, amiről eszembe jut a nagyanyám, aki állandóan bagószagú volt a sok Munkás cigitől, és hozzám közel álló egyéb szereplők, és ilyenkor végiggondolom, ki mit szólna, ha megosztanám vele az aktuális nyavalyámat, és ettől megnyugszom. (Vagy a nikotin hat ilyenkorra már, nem tudom.) Elnyomom a cigit és megállapítom, hogy nem vagyok függő...

2011-04-11T21:10:00.001+02:00

Szeretnék otthon is olyan nyugodt lenni, mint a munkahelyemen. Talán jót tenne, ha kevésbé húsbavágónak éreznék minden kis szemöldökrándítást, nyegle hangsúlyt, stb. Akkor nem húznám fel magam minden hülyeségen, higgadtan el tudnék símítani a viszályokat. Eddig nem sikerült ezen változtatni, de megpróbálom megtalálni a módját, de az a bizonyos "leszarom tabletta" nem gondolom, hogy megoldás lenne.

Tisztítótűz

2011-04-05T13:27:00.000+02:00

Sajnos nem fényképeztem le azt a bámulatos paradicsomsalátát, amivel Laci lepett meg tegnap vacsira (sajtos tészta mellé). Gondolta: itt a tavasz, összerittyent egy ilyen könnyű kis vacsorát a jobb közérzetünkért. Kiéhezve vetettem rá magam, de fél tányér saláta után majd' lefordultam a székről: fél órán keresztül rázott a hideg, kis híján újra megszemléltem a vacsorát, csak más alakzatban. Nem voltam egyedül: Lacin kívül (aki egy ilyen ebéd után még elment biciklizni, mindenki hasonló állapotba került (Felettébb gyanúúúúús!). Mint utólag kiderült, a saláta lilahagyma-paradicsom aránya egy kicsit brutálisra sikerült. Laci kommentárja az eseményekhez: most erre van szükség, ez kihajtja belőletek a lázat! Igaz, hogy vacsora előtt csak éhes voltam, de hát ki tudja. Lázas mostanában már nem leszek.

Közelség

2011-03-31T21:10:00.000+02:00

Alma talált rá erre és erre a felvételre, inuit torok-énekeseket láthatunk rajtuk. Az egymásra hangolódásnak ilyen mértéke - szerintem- európai embernél szinte lehetetlen. Ez az intim közelség nem csak feszélyező,eleve elképzelhetetlen, már itt bukik az egész. Na mindegy, nem a mi kultúrkörünk, nem irigykedem, nem vágyom arra az életformára, ami ezt kitermeli, de örülök, hogy még van ilyen.

Knud Rasmussen: Thulei utazás c. könyvét még Szegeden olvastam. Nem nagyon akartam visszavinni a könyvtárba. Könyvismertető (zanzásított, de jó): http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1750

2011-03-30T22:58:00.006+02:00

Tétovázom, mint rendesen, pedig lehet, hogy nincs is min.
Na, az ilyen bejegyzéseimtől áll égnek Laci minden haja szála. (Joggal.)

Mikor a Szolzsenyicin-idézetet lejegyeztem, egy időre elvette a kedvem a további igen fontos bejegyzéseimtől. Most valahogy úgy látom, a fecsegésnek néha van akkora haszna, mint az előre eltervezett, megszerkesztett, vagy igen mély beszélgetéseknek - de csak élőben, nem írásban. Mikor nem figyel annyira az ember arra, amit mond, nagyobb az esély az őszinteségre (de kisebb a pontosságra, úgyhogy amit nyerünk a réven, elvileg elveszítjük a vámon.) Sokszor az ilyen kötetlen letyepetye közben szembesülök az igazi motivációmmal, véleményemmel (és a másokéval is).

Hidegvérrel

2011-03-23T10:29:00.002+01:00

Truman Capote: Hidegvérrel c. könyvét olvasom. A történetről már két filmet is láttunk, most azt mondom, a Philip Seymour Hoffmann-féle volt a jobb.

Más: ha egy héten keresztül folyamatosan szedni fogom az omega3 és a gingko-kapszulát, már nem lesz rá szükségem.

Szívesen írnék egy kis posztot Stephen Hawkingról, a zseniális asztrofizikusról. Nem azért szorítom be ide, mert nem érdemel meg egy külön bejegyzést, hanem mert nincs rá időm. Alapvetően lenyűgöz a játékos gondolkodás, amivel megközelíti az Világegyetem talányait. Az egyetlen, ami kritikussá tesz a világképével szemben, a rettegés, amit Zsófiból kiváltottak az ismeretterjesztő filmjei. Napokig úgy falta, mint Alma a horrorfilmeket, utána meg hetekig szorongott. Ettől rögtön felébredt bennem a kisördög: aha, ez az egész a gonosz kis nyomorék bosszúja az egészségeseken - nesze nektek, így élvezzétek az életet, ha tudjátok. Ennyi. Csak azért írtam ezt le, hogy dokumentáljam: nem vagyok aranyszívű tündérke. Bennem is van rosszindulat.

2011-03-20T06:53:00.003+01:00

Évekkel ezelőtt szerettem bele a kikeleti bangitába, mikor az egyik IKEA előtt megláttam úgy, havasan. Micsoda virág ez, hogy a hóesésben virágzik? Meghúzkodtam a Laci kabátujját: na, ilyet szerezz nekem. Tavalyelőtt (-előtt?) aztán kaptam egyet nőnapra. Hát ilyen szépen virágzik és gyönyörködtet ma is.

2011-03-14T18:14:00.002+01:00

Azt ígérik, hogy készül majd DVD a fesztiválról. Az lesz a legjobb, ha megszerzem és lemásolom Nektek.

Kék kövek

2011-03-14T07:52:00.001+01:00

Ezt a mesét César "El Wayqui" Villegastól hallottam, valahogy így:
Volt egyszer egy fiatalember, egy földműves, aki még senkije nem volt, csak a föld, amit művelt. Elhatározta, hogy ennek véget vet. Azt mondta a földnek: te most szépen megpihensz én pedig elmegyek asszonyt keresni magamnak. És bement a városba.

Ez a férfi nagyon, nagyon, nagyon vékony volt.

És nagyon, nagyon, nagyon kövér volt.

Nagyon, nagyon, nagyon magas volt.

És nagyon nagyon, nagyon alacsony volt.

A haja hosszú, hosszú, hosszú volt.

És nagyon, nagyon, nagyon rövid volt.

A bőre színe sötét, sötét, sötét volt.

És nagyon, nagyon, nagyon fehér volt.

Bement a városba és a kút mellett találkozott egy gyönyörű lánnyal. (Mondhatjuk, hogy gyönyörű volt, mert még sosem találkozott előtte egyetlen nővel sem.)

Ez a lány nagyon, nagyon, nagyon vékony volt.

És nagyon, nagyon, nagyon kövér volt.

Nagyon, nagyon, nagyon magas volt.

És nagyon nagyon, nagyon alacsony volt.

A haja hosszú, hosszú, hosszú volt.

És nagyon, nagyon, nagyon rövid volt.

A bőre színe sötét, sötét, sötét volt.

És nagyon, nagyon, nagyon fehér volt.

Első szempillantásra szerelmesek lettek egymásba. Megölelték, megcsókolták egymást. A fiú a zsebébe nyúlt (itt el kell mondanom, hogy a perui férfiak mindig odafigyelnek a részletekre és mindig valami aprósággal kedveskednek a választottjuknak) és kivett belőle egy marék kék kövecskét és a lánynak adta. Ettől kezdve ők egy pár voltak és ha találkoztak, mindig adott a lánynak (na mit? szerintetek?) egy maréknyi kék kövecskét. Így ment ez egy éven keresztül. Azon a napon, mikor egyéves évfordulójukat ünnepelték (ilyenkor vagy a férfi, vagy a nő mindig elkövet valami hibát), a lány összejött a barátnőivel. Azok faggatni kezdték: mesélj nekünk a szerelmedről. Ki ő, mivel foglalkozik? -Földműves.-válaszolta a lány. Erre biggyeszteni kezdték a szájukat a barátnői: hm, csak egy földműves? Igazán választhatnál helyette valami jobbat: orvost, vagy egy jogászt (vagy egy mesemondót?), mire mégy ezzel? Legalább megajándékoz néha? Ó, persze, mondta a lány. Mindig hoz nekem valamit. Megmutatom. És előhúzott a hátsó szobából egy ládányi kék követ.

(Na, itt mentem ki szendvicset kenni és fogadtam meg, hogy jövőre inkább kiperkálom a jegyárat.) Mint utólag megtudtam, a mese vége az lett, hogy kiderült: a fiú apránként az eget hozta le a lánynak. Akinek van füle a hallásra, az érti, miről van szó.

2011-03-12T18:30:00.002+01:00

Holnap megyek a Holnemvolt fesztiválra!!!Majd mesélek...

Fogamzás

2011-03-12T18:23:00.001+01:00

Stefan Zweig: Ámok c. elbeszélés-gyűjteményét olvasom. Az egyikben egy idős (Érzések zűrzavara) egy filológus professzor emlékszik vissza a fiatalkorára, pontosabban egy fontos személyre, aki beinvitálta a tudás birodalmába. Nagyon megindított, ahogy erről ír.

"Tanárgyerek voltam egy északnémet kisvárosban, és mivel a műveltséget már otthon kenyérkereső foglalkozásként ismertem meg, gyermekségemtől gyűlöltem mindenféle filológiát: a természet - hogy megóvja alkotóerőinket titokzatos tervei számára - tüskékkel és idegenkedéssel látja el a gyermeket apja befolyása ellen. Nem nyugodt, kényelmes úton származtatja át egyik nemzedék örökségét a másikra, nem egyszerű folytonosságra tör: előbb mindig ellentéteket teremt, még az egy nemből származók között is, és csak fárasztó, de termékeny kerülők után engedi rátérni a fiatalokat elődeik pályájára. Elég volt, hogy apám magasztalja a tudományokat, s én önállóságomat védve máris a fogalmakkal való merő játéknak véltem; ha ő követendő példaként állította elém a klasszikusokat, nekem tudálékosnak tűntek, s utáltam valamennyit.....Katonatiszt, hajós vagy mérnök szerettem volna lenni - jóllehet ezekhez a foglalkozásokhoz se éreztem feltétlen vonzalmat. Egyedül a tudomány papíros-, és leckeíze kívántatta meg velem a gyakorlati munkát valamilyen akadémikus foglalkozás helyett."

Aztán egy-két kerülő után találkozik egy olyan tanárral, amilyenhez csak nem sokunknak volt szerencsénk:

"Még sohasem láttam, hogy valaki a beszédtől így megmámorosodjék, hogy a szólás szenvedélye ilyen elemi erővel törjön fel, s ez a váratlan élmény egyszeriben megigézett. ...mintha varázslat történt volna, egyetlen óra alatt áttörtem a falat, amely köztem és a szellem világa között állt eddig és én, a szenvedélyek embere, új szenvedélyekre bukkantam, amely nem hagyott cserben a mai napig se: minden földi dolgok örömteli élvezete a költők műveiben."

Ahogy ezt végiggondoltam, meg kellett, hogy állapítsam, hogy ritka szerencsésnek mondhatom magam, mert én több ilyen emberrel is találkoztam életem folyamán. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem mindannyian voltak hivatásuk magaslatán, de értékeltem a bátorságukat, amivel kiálltak elénk, mint ha sztárok lennének, akik a tömegbe vetik magukat, tudva, hogy kézről-kézre adják majd őket, pedig nem volt ott, csak néhány ember, aki nem húzódott félre az ilyen kitárulkozást látva.

2011-03-11T11:29:00.001+01:00

Hogy tudom beállítani a dátumot és az időt?

2011-03-11T11:23:00.000+01:00

Dóriék a héten az 1848-as szabadságharc történetével foglalkoztak. Tegnap este nagy lelkesen mesélte nekem, mi volt ("imádom az ilyen őskori történeteket!"), hogy volt, elszavalta a Nemzeti dalt, utána titokzatosan hozzáteszi: -rájöttem, hogy ezek pogányok voltak! (nézek rá értelmesen...?) azt mondták: a magyarok istenére esküszünk...!

2011-03-11T08:19:00.001+01:00

Olyan jó könyvet olvasok, már megint. Ha délután a géphez férek, megírom, hogy mit.

2011-03-09T12:04:00.000+01:00

Ezt tegnap kellett volna írnom, csak nem jött össze. Szeretem a nőnapot. A Blaha Lujza téri aluljáróban egy ideje nem a pisiszagú csöveseken botladozunk át reggelente, hanem finom jácintillat lengedez a virágboltok előtt , ettől máris barátságosabb minden. Lacitól csokit kaptam, meg egy kis gyíkot, akit Szaladinnak:) nevezett el, Dudi egy-egy jácinttal ajándékozott meg minket (Enikővel), itt illatozik előttem az íróasztalon. Peti sült májat hozott mert tudja, hogy szeretem, de nem sütök, mert utálom, ahogy durrog. Dávid egy egész rózsabokrot osztogatott szét a család hölgytagjai között. Gyanútlanul besétált ebbe az örökösen fortyogó, nyughatatlan családba és tessék... Szerencsére - úgy látom- jól érzi magát nálunk, köztünk, az örökös nyüstölés, nyúzás ellenére, amit a kicsiktől kap. Nem sokára öt hónapja lesz, hogy együtt járnak Almával. (Bár szerintük már megvan, mert holdhónapokban számolnak.)

2011-03-05T16:19:00.000+01:00

Megrepedt a hetek óta csíráztatott avokádómagom. Szóval úgy döntött, hogy élni óhajt. Már valami gyökér-kezdeményt is látok rajta, úgyhogy hamarosan virágföldbe teszem, legyen mibe gyökeret ereszteni.

Továbbra is azon töröm a fejem, milyen foglalkozást keressek magamnak, amit öregkoromban is űzhetek. Elkeserítő arra gondolni, hogy már nem tanulhatok tovább, pedig pl. szívesen foglalkoznék gyógypedagógiával, zeneterápiával, mozgásterápiával, stb., mert majdnem ötvenéves lennék, mire megszerezném a szükséges képesítéseket, a tapasztalatról nem is beszélve. Szívesen belegyökereznék már én is valami értelmes feladatba. Ámen.

Hidden objects

2011-03-03T20:08:00.001+01:00

Na, itt a legújabb mániám. Éppen időben jött, mert már kezdem rettentően unni a farmozós jellegű játékokat, az ilyen keresgélős, kombinálós játékokkal viszont nyugodtabb napjaimon kicsit edzhetem az egyébként igencsak el-elkalandozó figyelmemet, mondhatni: terápiás céllal lazulok a képernyő előtt. Kész előny, hogy nem tudok angolul, így tényleg nekem kell kitalálni, mi is a feladat.

2011-03-03T19:59:00.000+01:00

Nagyon sok mindenről kellene írnom, de egyszerűen semmi igazán fontosról nem tudok, annyira személyes.

2011-02-17T16:08:00.000+01:00

" -- Elvtársak, ahhoz, hogy egy pohár vizet beszéddel föl lehessen melegíteni, halk beszéd esetében kétezer évre, hangos kiabálás esetén hetvenöt évre van szükség. De csak ha közben a meleg nem távozik el a pohárból. Ennek alapján mérjétek fel, mennyi haszna a fecsegésnek."

(Szolzsenyicin, vagyis Vagyim nevű hőse)

2011-02-17T16:03:00.000+01:00

Márai Sándor Szegények iskolája c. könyvéből szerettem volna bemásolni egy idézetet, hogy Attilát köszöntsem a László kórház intenzív osztályáról való sikeres hazaérkezése örömére, de nem megy: az otthoni gépünk szervízben van, a benti meg semmiképp nem akar megnyitni egy megfelelő hivatkozást. Holnap behozom a könyvet és bemásolom, amit gondoltam. Addig is: üdv:) Örülök, hogy jobban vagy.

2011-02-15T18:20:00.000+01:00

Már régóta készülök masszázsgyertyát önteni, ennek a bejegyzésnek köszönhetően. Nem mintha bármi bajom lenne az olivaolajos masszázzsal, de szeretem az édeskés illatokat, és hát a méhviasz, sheavaj, kakaóvaj többszörösen hoz mindent illatban is, bőrápolást tekintve is, ami nekem kell. Több heti egyeztetés után végre sikerült méhviaszt szerezni egy mendei méhésztől. Csak szagolgatni akartam, amíg a többi összetevőt beszerzem, de persze nem bírtam ki: meg kellett olvasztanom egy kicsit. Betettem a mikróba és 800watton adtam neki egy kicsit, közben izgatottan figyelgettem az üvegen át. Hát, szép feketén kezdett az olvadt méhviasz csorgadozni, ez gyanús volt. Telefon Tündének: ilyennek kel ennek lenni? Persze nem. A szilárd darabokat kimentettem, de a maradékot sajnáltam volna kidobni, úgyhogy öntöttem belőle egy mécsest. Na, ezután nem volt megállás, szépen beolvaszottam (egy másik üvegben, a tűzhelyen, vízfürdőben) az összes elcseszett, letört kanócú, szétfarigcsált gyertyát, teamécsest. Először az elhanyagolt mécsestartókat töltöttem meg, Ikeás fűszeres edénykéket, Ákos első osztályos cserépkéit, a balatoni fagyistálkát. Akkor nyugodtam meg, mikor az utolsó dióhéjat is használatba vettem. Lett fehér, rózsaszín, narancssárga. Citrusillatú (Dóri kérésére), Kelet varázsa és Káma Szútra-illóolajos. A kedvencem továbbra is a sima méhviasz-gyertya, bár nem ég olyan szép fénnyel, mit a fehérek. A csili-viliknél pedig jobban tetszenek a rusztikus darabok. Minél természet-közelibb, annál jobb (dióhéj, csigaház, kivájt fatörzs).

Minden kézműves-tevékenység meg tud nyugtatni, bár életvitelszerűen nem tudnék vele foglalkozni. Ahhoz, hogy valaki profi kézműves legyen, egyszerre kell nagyon alaposnak, hagyománytisztelőnek és újítónak lenni. Ehhez még fejlődni kell.

2011-02-10T14:11:00.000+01:00

Szolzsenyicintől olvasom a Rákosztályt.
Ez a blog már kezd egy kicsit olvasónapló-szerűvé válni, mintha nem is történne velünk semmi, csak amit olvasok, vagy látunk. Jövő héten hétfőn-kedden szabadságon leszek, akkor kicsit összeszedem a gondolataimat.

Apák könyve

2011-01-30T09:53:00.001+01:00

A színes fátyol megviselt kicsit, úgyhogy úgy döntöttem, áttérek a magyar írókra, amíg kipihenem ezt a sokkot. Most Vámos Miklóstól olvasom az Apák könyvét. Majd leírom, milyen volt. Egyelőre nagyon tetszik. Szeretem, ha valaki ilyen szabadon mer kísérletezni.
Azon "gondolkodám" , hogy azért sokat köszönhetek a félig-meddig vallásos neveltetésemnek, például hogy a Biblia Károli-féle fordítása révén teljesen otthonos számomra a régebbi idők nyelvezete. Úgyhogy rám nem hat a Vámos-féle mágia és szétnyílik előttem ez a nyelvi csipkerózsa-bozót, amibe a történetét ágyazta. De a gyerekeim és a korosztályuk már nem biztos, hogy el fogják olvasni, még ha egyébként érdekelné is őket a történet. Gondolom, nem lesz kötelező olvasmány, (bár tanulságos lenne, de maradjunk a realitás talaján) mert erre a legtöbb magyartanár nyilvánosan tökön szúrná magát. (És csak a kalandorok, meg a zsenik maradnának a szakmában....hmmm.)

2011-01-26T15:13:00.000+01:00

Hogy egészen aktuális legyek...

...igen, ő a H1N1 vírus, üvegből.

2011-01-23T08:17:00.001+01:00

A Sálimár bohóc még a Mór utolsó sóhajánál is jobb volt. Újraírt bennem egyet s mást és felébresztett egy kis félelmet a jövővel kapcsolatban - talán alaptalanul.

Egyszer Márti azt mondta nekem: jó kis hely ez a Kárpát-medence: termékeny, védett, maga a Paradicsom. Ahogy a világ folyik, minden jel arra mutat, hogy a jövő háborúit az ivóvízért fogják vívni. A globális felmelegedés miatti tengerszint-emelkedés egy csomó embert arra kényszerít majd, hogy elhagyják a hazájukat és valami biztonságosabbat keressenek. Mivel mi itt ülünk egy csinos kis édesvíz-készleten, nem túl fényes jövőt jósolok a gyerekeinknek, unokáinknak. Azt kell, hogy mondjam, ha szerencsések leszünk, még éppen időben fogunk majd meghalni Attilával ahhoz, hogy ezt ne érjük meg.

Erre csak legyintettem, amíg el nem olvastam ezt a könyvet a Kasmír-völgyi etnikai tisztogatásokról, ahol egy hasonlóan kívánatos vidéket és kultúrát tiportak el, mint a a miénk (lehetne). Elintéztem annyival: nyilvánvaló, hogy erre megy ki a játék, ezért annyit tehetünk, hogy ragaszkodunk ahhoz, amink van, ahhoz a talpalatnyi földecskéhez, ami a miénk és nem megyünk sehova, bármilyen nehéz is lesz az élet. Most már azt gondolom, hogy hiába vagyunk itt, Európa szívében, előállhat olyan helyzet, amikor az ember örülhet, ha a kis életét átmentheti valahová.

"Nehéz megbocsátani az életnek azt az erőt, mellyel a létező nagy gépezetek ránehezednek az élők lelkére. -mondta hanyagul, amikor már egy napernyős kávéházi asztal mellett ültünk, melyen erős feketekávé gőzölgött és Funadoros üvegek álltak.- Hogyan bocsássuk meg a világnak a szépségét, mely egyszerűen csak rútságát álcázza; a kedvességét, mely pusztán kegyetlenségét leplezi; azt az illúziót, hogy zökkenés nélkül halad, ahogy az éj a nappalt követi, hogy úgy mondjam...miközben a valóságban az élet durva viszályok sorozata, melyek úgy zuhognak védtelen fejünkre, akár a favágó fejszéjének csapásai?" (S.R.)

Di tu si fedele

2011-01-21T20:14:00.000+01:00

Apunak adtam a Bocelli Verdi-áriás (igen, Bocelli) CD-met, mert szerettem és azt hittem, hogy már annyit hallgattam, hogy nem fog hiányozni. (Ilyen nagyvonalú vagyok, khm.)

Régi vágyam, hogy leüljek a kanapéra, és végighallgassak egy operát, szövegkönyvvel a kezemben, végre. Most elkezdtem a youtube-on vadászgatni a kedvenc áriáimat különböző előadóktól. Az első számú ez az Álarcosbálból. José Carreras szépfiú, Gigli olyan tragikus hős, Domingo ripacs, de Bergonzi olyan igazi kis hetyke, felszabadult. (Ennyi - nem elhanyagolható- előnye van a csúnyáknak a szépekkel szemben.)

Jancsi sütemény

2011-01-16T13:49:00.000+01:00

Ez a sütemény Laci nagymamája testvéréről lett elnevezve, de Lacinak is első számú kedvence.

A tésztához:
15dkg zsír vagy margarin
4db tojás
30dkg liszt
25 dkg porcukor
1cs sütőpor

Töltelék:
25 dkg dió
15 dkg kristálycukor
2-2,5dl rum ízlés szerint
baracklekvár (ez is a házi lekvárból az igazi , mint az én kedvencem, a zserbó is)

A cukrot a 4 tojás sárgájával, a zsíral jó habosra keverem, majd a sütőporos lisztet kisebb adagokban hozzákeverem.

A tojásfehérjét felverem kemény habbá, majd óvatosan hozzáadom, vigyázva, hogy ne törjem nagyon össze.

A tepsit kivajazom, sütőpapírral kibélelem és erre öntöm a tésztát. Előmelegített sütőben, 40-45 percig sütöm.

Ha kész, hagyom a tésztát kihűlni, majd a széleit levágom és belemorzsolom a dióba.

Ha sikerül, a tésztát három részre vágom és a szeleteket előbb megkenem a baracklekvárral, majd a rumos-diós masszával. A süti tetejét és a széleit is megkenem a lekvárral, majd vagy dióval, vagy csokireszelékkel megszórom az egészet. (Laci nagymamája rendszerint színes szórócukorral hintette meg, de én tortadarával jobban szeretem.)

Rakott kelkáposzta

2011-01-16T13:31:00.000+01:00

Gyerekkoromban csak a hagyományos rizses-darálthúsos kelkáposztát ismertem, úgyhogy mostanáig azt főztem. Azt is nagyon szeretem, de a kedvenc rakott káposzta-receptem, ahogy Laci anyukája készíti el. A pörkölt csak enyhén paprikás, hagyja érvényesülni a káposzta ízét. Inkább borsos-fokhagymás, de érzéssel. Hál'Istennek anyósom mentes a magyar háziasszonyok hibájától és nem vegetáz agyon mindent, úgyhogy nagyon ízletes és változatos a főztje. Tegnap az ebéddel együtt a receptet is elhozta, úgyhogy gyorsan leírom ide.

1.5 kg hús
3db közepes kelkáposzta
1,2l tejföl
5db zsemle
10 gerezd fokhagyma
2db vöröshagyma
bors, só

A káposztát negyedekre vágom és megfőzöm.
A húsból pörköltet csinálok, majd húsdarálóban ledarálom.
A ledarált húshoz adom a beáztatott és kinyomkodott zsemléket és ha kell, még teszek bele borsot, és fokhagymát.
Egy tepsibe teszek a pörköltszaftból, majd erre teszem a káposzát, rá a húst, ezután tejföllel lefedem, megint egy kis pörköltszaft, és ezt addig ismétlem, amíg van hely és anyagom hozzá.
A tetejére káposzta, arra meg tejföl kell.
Beteszem a sütőbe, amit már előmelegítem, és ha a tejföl megbarnul egy kicsit, kész is.

2011-01-14T21:33:00.000+01:00

Ma öt kenőkést szedtem ki a tűzhely és a mosogatógép közötti résből, mikor kihúztuk, hogy ki tudjam takarítani. Holnap ünnepeljük Laci születésnapját. Mivel annyira örül, ha rend és tisztaság van nálunk, módszeresen elkezdtem felszámolni a gócokat. Úgy képzeltem, elég lesz, ha kiveszek két nap szabit, ha csak délelőttönként takarítok, szombatra akkor is minden csacsog-ragyog, de úgy tűnik, ez kevés lesz. Ha lenne még egy-két napom, tip-topra varázsolhatnék mindent, de így meg kell elégedni a normál tisztasággal.

Viszont ma délután elkísértem Dórit a központi iskolába zongorát gyakorolni. Sajna, a telefonom pont lemerült, úgyhogy képpel nem szolgálhatok, se hanggal. Szép lassan kezdte el megmutogatni,. mit tud, de látszott rajta, hogy nem nagyon élvezi. Megkértem, hogy játssza kicsit gyorsabban, és ne egy ujjal pötyögjön, hanem készítse elő a többi ujját, hadd játsszanak a többiek is. Majd egymásnak adják a dallamot, és sokkal könnyebb lesz. Kipróbálta és tényleg egyre jobban ment neki és nagyon tetszett az új móka. A végére simán eljátszott mindent, nagyon ügyes volt.Lehet, hogy kicsit belezavartam a tanárbácsi módszerébe, de az is lehet, hogy segítettem. Majd kiderül.

Olyan jó volt ez a két itthon töltött nap, úgy feltöltött, mint egy nyaralás. Pedig csak itthon voltam. Laci azt mondta, mikor reggeliztünk: "Ideköltözhetnél."

Mór

2011-01-08T09:51:00.000+01:00

Majd' egy hónap után tegnap elolvastam A mór utolsó sóhaját. Nagyon élveztem! Az elején ott kísértett a Száz év magány, kicsit bosszankodtam rajta: minek ez? Eredetibbet vártam, de azért tovább olvastam. És közben egy embert találtam, aki megtanult mesélni. A sarkok, amikre fel-felszisszentem a Sátáni versek olvasásakor, lecsiszolódtak, a könyvben szereplő összes esemény, gondolat szépen úgy kanyarog és hurkolódik, hogy a végén egy szép faliszőnyeg lett belőle és nem olyan tucatdarab, hanem olyan, amiből csak egy és csak akkor készülhet és nem csak a stílusa, hanem a mondanivalója miatt is.

Színes fátyol

2011-01-08T08:08:00.000+01:00

Tegnap megnéztük végre a Színes fátyol c. filmet. A fanyalgó kritikák ellenére szerintem nem volt hazug a film. Igaz, hogy csak egy szakaszát, egy szeletét mutatta meg egy ilyen árulás utáni szituációnak, de azt hitelesen. Edward Norton klassz volt, mint mindig. Jó lenne elolvasni a könyvet.

2010-12-29T22:38:00.000+01:00

Laci kitalálta, hogy Ákos legyen tetoválómester. Nem is rossz, ebben tényleg sikeres lehet, ha megszerezte a kellő tapasztalatot, vendégkört, önállóan is dolgozhat.

2010-12-29T22:23:00.000+01:00

Na, most mértékletes leszek és csak az egyik kedvencemet írom le.

Dórival a konyhában hallgatjuk a híreket. (Tüntetett, ellopta, felrobbantotta, stb.) Üdvözült arccal idesúgja: - Imádom a tévét - minden titkot elárul!